Az államalapítás és a kereszténység felvétele a már fejlett középkori Európához csatlakoztatta a magyarságot. A műveltség színtere nálunk is a kolostor és a királyi udvar, a kancellária lett. A román stílusú épületek Géza és István korától jelentek meg. A latin nyelvű írásbeliség bevezetésekor az irodalom fogalma még minden írott szöveget magába foglalt, műfajai közt így a következők a felsorolandók.

hirdetés

a) Törvények, például a Szent Lászlóé.

b) Oklevelek. A legelső eredeti magyar szórványemlék (magyar szavakkal, szóelemekkel a latin szövegben) a tihanyi apátság alapítólevele 1055-ból.

c) Liturgikus (szertartási) szövegek, imádságok, egyéb közvetlen egyházi használatú művek. Kiemelkedő jelentőségű a Halotti beszéd és Könyörgés, első magyar szövegemlékünk, a Pray-kódexben maradt fenn (1192-95-ből). Latin eredetiből a közhasználat igénye miatt fordították le magyarra is.

d) A lírai műfajok közül az epigrammák mellett a himnuszok költészete terjedt el elsősorban Magyarországon. A nálunk is nagy Mária-kultusz legszebb és legértékesebb műve az első magyar nyelven fennmaradt költeményünk, az Ómagyar Mária-siralom, az 1300 körüli évekből. (Elemzésére visszatérünk.)

hirdetés

e) A legendák egy része Jézusról, Máriáról szól, a legtöbbjük azonban elsősorban a szentté avatás bizonyítékaként készült. Valós életmozzanatokat és nemzetközi vándormotívumokat egyaránt tartalmazhattak.

Valamennyiük végső közös funkciója, hogy olvasmányul szolgáltak a kolostorok lakói számára. A kereszténység magyar vezéralakjait, vértanúit latin nyelvű legendák örökítették meg (Szt. Istvánt, Szt. Imrét, Szt. Lászlót, Szt. Gellért püspököt stb.). A latinul nem tudó apácák számára már kb. 1310-ben elkészült Szent Margit legendájának magyar fordítása (a latin eredeti 1270 körül íródott IV. Béla király lányáról), RÁSKAI LEA kézírásos könyvébe 1510 körül került be a Margit-szigeten, az egykori Nyulak szigetén.

Szent Ferencnek a természeti harmóniát példázó legendájáról 1372-ben készült egy levélgyűjtemény, ennek egy másolata 1448-ben Budán jött létre, ez az első magyar nyelvű kézírásos könyvünk. (1925-ben került vissza Magyar-országra, az író születésének centenáriumán kapta a Jókai-kódex címet.)

hirdetés

f) Az értekező próza XI. századi emléke az István király intelmei (De institutio- ne morum) című erkölcstanító írás, szerzője esetleg GELLÉRT püspök (1015). Jeles teológusaink, egyházjogi íróink egyébként külföldön fejtették ki tevékenységüket.

g) A történeti irodalom sorába tartozik az annales (évek eseményeinek dokumentatív lejegyzése), Pozsonyban és talán Pannonhalmán is vezették az évkönyveket” a XI-XII. században. Maga a krónika a folyamatos történetírás alapműfaja. A legrégibb, teljes egészében ránk maradt krónika ANONYMUS Gesta Hungaroruma, a szerző a legvalószínűbben III. Béla király jegyzője volt. A mű a cím tanúsága szerint máris több a krónikánál; a gesta írói állás-foglalással megkomponált, oksági összefüggés jelzésére is törekvő, regényes történetírás.

Anonymus nemzetünk megtelepedésének történetét írja le, a Szkítiából való ki- jöveteltól a honfoglalásig. Önérzetes „litterator”-ként lenézi a fecsegő énekmondók, a „ioculator”-ok tevékenységét, de olykor maga is támaszkodik közléseikre. Kiiktatja őstörténetünkből a „pogány” elemeket (Emese csak álmodik egy turulmadárról), így megvan az Attilától származtatás egyenes vonala. Árpád se szimbolikus furfanggal szerzi meg a megtelepedés jogát Zalántói, hanem jogos földbirtokát veszi át.

hirdetés

KÉZAI SIMON Gesta Hungaroruma (kb. 1283-ban) a hun-magyar azonosság alapján íródott, regényes nemzettörténet. IV. (Kun) László király krónikása az eredetmondákat és a honfoglalás történetét ügyesen fűzte össze Attila és népe történetével. Buda és Attila testvérviszályának megírásával ARANY JÁNosnak is forrást szolgáltatott.

A legszebb latin nyelvű magyar krónikát KÁLTI MÁRK szerkesztette 1358-ban (XI-XII. századi gesták anyagából, ősköltészeti és mondai emlékekből, regösök hősénekeiből, Kézai művéből stb.). Ez a mű már a lovagkor szellemében íródott, eszményképe Szent László. A mű díszes változatát 1370 körül készíttette el lánya jegyajándékául Nagy Lajos, 147 iniciáléval és miniatúrával: ez a Képes Krónika.

Az egyéb történeti munkák közül megemlítendő még a Kálti Márk krónikájából rekonstruálható (1100 körüli) Szent László-gesta (Gesta Ladislai regis), amely talán a legregényesebb középkori olvasmányunk (talán nemzeti eposz jellegű mű lehetett). Anonymusról tudjuk, hogy volt latin nyelvű Trója-regénye és Nagy Sándor-regénye is. Közvetetten bizonyítható egy magyar nyelvű regény létezése is Trójáról. Nemzeti létünk válsága a tatárjárás körül több művet ihletett: JULIANUS barát jelentései a tatárjárást közvetlenül megelőző évekből valók. Magáról a tatárjárásról írta ROGERIUS váradi kanonok a prózai emlékiratát (Carmen miserabile címmel, latinul), egy ismeretlen szerzőtől pedig költemény maradt fenn (Planctus destructionis regni Hungáriáé per Tartaros, azaz Siralomének a tatárdúlta Magyarországról). Legelső középkori mondáink közül a fehér lóról szóló a legismertebb. Lehel és Botond vezéreink mondáiban a személyes hőstettek a kalandozó magyarság harcait szimbolizálják.

hirdetés