Latin nyelvű irodalom (XI-XIV. sz.)

Az egyéb történeti munkák közül megemlítendő még a Kálti Márk krónikájából rekonstruálható (1100 körüli) Szent László-gesta (Gesta Ladislai regis), amely talán a legregényesebb középkori olvasmányunk (talán nemzeti eposz jellegű mű lehetett). Anonymusról tudjuk, hogy volt latin nyelvű Trója-regénye és Nagy Sándor-regénye is. Közvetetten bizonyítható egy magyar nyelvű regény létezése is Trójáról. Nemzeti létünk válsága a tatárjárás körül több művet ihletett: JULIANUS barát jelentései a tatárjárást közvetlenül megelőző évekből valók. Magáról a tatárjárásról írta ROGERIUS váradi kanonok a prózai emlékiratát (Carmen miserabile címmel, latinul), egy ismeretlen szerzőtől pedig költemény maradt fenn (Planctus destructionis regni Hungáriáé per Tartaros, azaz Siralomének a tatárdúlta Magyarországról). Legelső középkori mondáink közül a fehér lóról szóló a legismertebb. Lehel és Botond vezéreink mondáiban a személyes hőstettek a kalandozó magyarság harcait szimbolizálják.