Hirdetés

József Attila utolsó versei

4 perc olvasás

Az 1937-es esztendő versei a végső összegzést,a végső számvetést fogalmazzák meg. Ahogy haladnak előre az utolsó évben, mind jobban bezárulnak a költő lehetőségei, egyre jobban legyűri őt betegsége. Nincs már semmi lehetősége a méltó életre. A vereségnek ebben az állapotában a költészet sem jelenthet már értéket és vigaszt, hisz a vereség fő oka saját életének elhibázottsága. Nincs már olyan szerep, olyan magatartás, amely kiutat kínálna. A lehetségesként felvillanó szerepek (férj,apa,szerető,szerkesztő,költő,forradalmár) mind értelmetlennek és céltalannak mutatkoznak.

Hirdetés

Ebből a számvetésből született utolsó három verse, a lemondást megfogalmazó Karóval jöttél…, az egyéni lét végét lázadás nélkül elfogadó Talán eltünök hirtelen…, és a feleslegességet tudomásul vevő Íme,hát megleltem hazámat…

Az utolsó vershármast feltehetőleg Balatonszárszón írta 1937 novemberében. E verseknek címet az utókor adott, így az első sor címként is szolgál.

Utolsó alkotásainak egyike a Karóval jöttél…,egy önmegszólító vers, ami létösszegző is vers is egyben, amely a gyermekkorig megy vissza. Műfaja dal. Az 1-2. vsz-ban a gyermekkor világa tűnik fel, a szókincs is erre utal. A 3-6 vsz-ban költő kérdések és válaszok találhatóak. A felnőtt szólítja meg a gyermek önmagát. A gyermek-motívum egyik vonulata a szerelem-szeretet utáni vágyódás, a másik vonulata életrajzi jellegű is lehet. A költő ekkor Balatonszárszón élt a két nővérével és azok gyermekeivel. A kisgyerekek a saját gyermekkorára is emlékeztethették.

Az 5-6 vsz-ban megjelenik az anyai gondoskodás és a halál gondolata is. A versben a költő saját tetteit, viselkedését elemzi és magyarázza, illetve élete zátonyra futásának okaira keresi a választ. Önmagát hibáztatja, de a világot is vádolja. A záró sorokban a felismerést fogalmazza meg: le kell mondania a személyes vágyakról és be kell érnie a puszta létezéssel.

Hirdetés

Következő verse a Talán eltünök hirtelen…, amely az elkeseredett, önmagát örökre elvesztő ember utolsó jeladása. A hangulata teljesen lemondó, már lázadás sincs benne. A költemény a jövővel indul, de minden a szakaszban a múltat és a jelent szembesíti. A múltjával számot vető költő keserűen gondol vissza egykori önmagára. Mindent hibának érez már, elpazaroltnak látja eddigi éveit. Élete kudarcok sorozata volt, ezt értékeli most bűnként, önmagát bünteti a gondolatokkal.Így az értékhiányos, eltékozolt múltból nem fakadhat értéktelített, reményteli jövő.

József Attila valószínűleg utolsó verse az Íme, hát megleltem hazámat…Létösszegző vers ez is, de alapgesztusa a búcsúzás. A feleslegesség-élmény oly mértékben uralja a szövegteret, hogy az önvád teljesen hiányzik: a lírai én úgy látja nem tehet mást, mint hogy tudomásul veszi saját haszontalanságát. Hazája csak a sírja lesz. De a költő csak önmga sorsát zárja le végérvényesen. Utolsó szava a reményé, amely szerint az emberiség nem pusztulhat el.
Utolsó éveinek végén egészségi állapota romlott, már a szanatóriumi kezelés sem látszott eredményesnek. Nővéreihez került Balatonszárszóra. 1937 dec. 3-án vesztette életét egy tehervonat kerekei alatt. Egyes vélemények szerint öngyilkos lett, mások ezt vitatják, a kérdés mai napig eldöntetlen.

 

Címkék: magyar irodalom