Csehov: Három nővér (1901)
A mű „stílusa a líra zenéje” (Gorkij). Poétikusságát, az atmoszférát, a szövegek emelkedettségét – ill. a vibrálást költőiség és hétköznapiság között – Csehov azzal motiválja, hogy a szereplők félnek az illetlenségtől, a közönségesség betörésétől (Olga nem akarja meghallgatni Mása vallomását; rossz pillanataikban legfeljebb egy-egy elejtett célzást tesznek Andrej kártyaveszteségeiről stb.). Stílusuk is védekezés: „A durvaság fölizgat és sért, szenvedek, ha látom, hogy valaki nem eléggé finom, sima és szeretetre méltó” – vallja Mása, és ugyanezt erősíti meg Olga is Natasához szólva: „Az előbb nagyon durva voltál a dadával. Bocsáss meg, de én ezt nem bírom elviselni, minket talán furcsán neveltek, az ilyen hang tönkretesz, lever, egészen belebetegszem”
Csehov leleplezi az üres társalgást, a nevetséges gesztusokat, szokásokat, a csak magunkra figyelést, életérzéseinket, egész életformánkat. A művet átható kérdések – „hová tűnt minden?”, „sehol semmi kárpótlás?”, „csak tudnánk, miért?” – a mi elégedetlenségünket, hiányérzeteinket is megfogalmazzák. Gorkij szerint „Anton Pavlovics társaságában minden ember akaratlanul is arra vágyott, hogy egyszerűbb és igazabb legyen, hívebb önmagához”, s Csehovnak ez is volt a célja: „Nem akarok mást, mint becsületesen megmondani az embereknek: Nézzétek meg magatokat, és lássátok, milyen rossz és sivár az életetek!Ç Az a legfontosabb, hogy az emberek ráébredjenek, hogy ha akarják, új és jobb életet tudnak maguknak teremteni és amíg ez az új élet meg nem valósul, állandóan figyelmeztetni fogom az embereket: értsétek meg, az isten szerelmére, hogy rossz és sivár az életetek!”
A mű részleteit Kosztolányi Dezső fordításából idéztük.
A Csehov-művek összetettsége, lebegése kitűnően érzékelhető (a „Csehov-motívumok felhasználásával”) a Platonov alapján készült, de a későbbi művek atmoszféráját, iróniáját idéző Nyikita Mihalkov-filmből (Etűdök gépzongorára).
Lapozz a további részletekért