Berzsenyi elégiái: A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz elemzés
A közelítő tél
A teljes mű itt olvasható: Berzsenyi Dániel – A közelítő tél Eredeti címe: Az ősz Kazinczy javaslatára változtatta meg – mert Az ősz cím statikus állóképet ígér, helyére a lopva közeledő fenyegetés mozgalmassága került, az új cím maga is riadalmat sugall. Felépítése: logikus gondolatmenetet mutat. Szerkezete klasszicizáló: pictura-absztrakció-szentencia. Strófaszerkezete (aszklepiádészi)és szókincse szintén klasszikus.I. 1-3. versszak Az ősz képe tagadásra fordított idillben (a tavasz képeinek tagadásaként) jelenik meg. A most és nemrég / a jelen és a múlt / a tavasz és az ősz szembesül egymással. A természet festésével érzékelteti az idő megállíthatatlan múlását. A megváltoztathatatlanra a tagadó képekben (6 tagadó alak) megjelenő tavasz döbbent rá: a kibontakozó ősz képe szürke, lehangoló. Ezzel kettős hatást ér el:
- rámutat a jelen sivárságára – minden hervad, hull, sárgáll, borong, homályos;
- és megmutatja a múlt értékeit is antikizáló képek sorát látjuk: liget, balzsamos illatok, zephyr, symphonia, gerle, csermely violás völgye, thyrsus (szőlővessző).
Túlárad a visszaálmodott tavasz. Az I. szerkezeti rész tehát idő – és értékszembesítésre épül. Ez a világ egyszerre: két évszak, a niklai táj, és egy belső, lelki táj ábrázolása. Zeneisége elementáris: ezt hangut., hangfestő szavak (zörög, búg) és az l,r,g hangok adják.
II. 4. versszak
A látványból filozófiai általánosítást és következtetést von le:
„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül.”
Az „idő elrepül” hétköznapi szófordulatot sajátos képpé teszi. Az idő múlása minden pusztulását hozza az ég alatt: nagy és kis dolgokét egyaránt (kis nefelejcs).
III. 5-6.versszak
Magára, a saját életére vonatkoztatja az elmúlást. A vers ezáltal létösszegző verssé válik. Szomorú lemondással veszi tudomásul, hogy ifjúsága észrevétlenül, de örökre elmúlt. És nemcsak az ifjúság édessége, színei, örömei tűnnek el, de a szerelem is.
Az évszakok körforgása örök, de az emberi életre ez nem érvényes – ami elmúlt, az visszahozhatatlan (nem hozhatja fel azt több kikelet soha). A behunyt szem utal a halálra, ill. az örömtelen életre, a szerelem, örömök észrevenni nem tudására.
Levéltöredék barátnémhoz
A teljes mű itt olvasható: Berzsenyi Dániel – Levéltöredék barátnémhoz A cím és a tartalom között ellentét feszül:
- a cím töredéket ígér, valójában tökéletesen megszerkesztett, zárt kompozíciójú mű;
- a barátnéhoz szól, de figyelme csak önmagára irányul.
Létösszegző vers: egy életérzést fogalmaz meg; téma: a falusi elvonultság, lelki társtalanság, életének szomorúsága.
I. 1. versszak
Episztolaként indul – megszólítja a távolban élő barátnét, kérdését fáradt mélabúval utasítja el. Majd hamarosan ejti a címzettet, s csak önmagával foglalkozik. Témája: magánya, kedvetlenségének panasza. A további versszakok a látszólag megtagadott választ fejtik ki.
II. 2. versszak
Reális helyzetkép a költőről. Egy őszi képet látunk: szüret utáni est, a körülötte élők már aludni térnek, vidámságuk neszei hallatszanak, a költő magányosan hallgatja az est hangjait.
Agg diófám – önmaga metaforája – lélekben ő is agg; tüzemet gerjesztem – vonatkozik konkrétan a pipázásra, de ihletére, életkedvére is.
III. 3-4. versszak
Ezek a pillanatok indítják az álmodozást. Elszakad a sivár jelentől, s visszaemlékezik:
- fiatalságára, boldogságára,
- a hajdani örömökre, melyek még szomorúbbá teszik a ma sivárságát.
IV. 5. versszak
Az előbbi reális képek a saját sorsa motívumaivá válnak (Életem képe ez): párhuzamot von a 2-4. versszak képeivel..
- az ősz est – saját „ősze”;
- a parázs, kanóc elhamvadása – a szerelem, szenvedélyek tüzének kihúnyása;
- az őszbogár zúgása – melankolikus lírájának hangjai.
Így lesz az őszi est saját elmúlásának képe – a magányos szüreti est az öregedés jelképe. Miben rejlik esztétikai hatása?
- a hangulat, bánat páratlan érzékeltetése,
- megkapó képek, metaforikusság,
- verszene – egyszerű magyaros verselés (felező 12-es, keresztrímekkel.)