Ady Endre Új versek kötet
VILÁGHÁBORÚS KÖLTÉSZETE
Az I. világháború kitörésével Ady költészete is megváltozik, már 1908-tól válságot tükröznek kötetei, és ez a válság, most még jobban mélyül.
- a végső pusztulás réme is megjelenik költeményeiben, a remény hangjai alig-alig szólalnak meg.
- költői motívumai és magatartása is megváltozik, az eddig értékként megjelent holnap bizonytalanná válik, és az eddig értéktelennek tűnő tegnap az értékek hordozójává válik. A költő azt tekinti feladatának, hogy a tegnap értékeit megőrizze és átmentse a jövő számára.
- féltette a magyarságot, értelmetlennek tartotta a háborút, tiltakozott annak értelmetlensége ellen, és a nemzetostorozó hangot a szánalom, a sajnálat váltja fel.
Emlékezés egy nyár éjszakára 1917
- A lírai ÉN a háború kitörésének éjszakájára emlékezik vissza, (azért válik fontossá ez a sorsdöntő pillanat, mert ekkor veszi kezdetét a háború totális jellege, és valóban felrémlik a végső pusztulás lehetősége).
1-15. sor: – Általános képpel indul, a földet és az eget is magában foglalja a világvége látomása.
- Az égen és földön játszódó események az apokalipszis hangulatát erősítik fel, a mozgások fentről lefelé irányulnak és negatív élményeket hordoznak.
- A továbbiakban beszűkül a látomás a falusi hétköznapokra, a falusi idill semmivé foszlásról tanúskodnak a felsorolt baljós események.
16-38. sor: – Az ember megváltozását mutatja be.
- Az erkölcsi értékek visszájára fordulnak a világban, az értéktelen és a rossz válik uralkodóvá.
- Az eddig elfojtott barbárság, vadság tör a felszínre, az ember erkölcsileg kicsivé válik.
- A háború a világ metaforája lesz, „véres szörnyű lakodalom lesz”.
- Az értelmetlenség eluralkodását a részeg „gondolat” metaforával érzékelteti, ugyanis a gondolkodás volt az ami emberré tette az embert, most ez is el-veszni látszik.
39-48. sor: – A költemény gondolati tere a lírai Én lelkében végbemenő változásokra szűkül le.
- Azóta sem tud megszabadulni ennek a éjszakának a nyomasztó emlékétől, bénán megváltást remélve vár.
A mű azt érzékelteti, hogy a világ kettészakad eme bizonyos éjszaka előtti és utáni időszakra, valami végérvényesen megváltozott, ezt mutatja, hogy a műben 12* szerepel az elmúlást, a befejezettséget jelző „volt” létige.
- Az ebből adódó zaklatott lelkiállapotot nem csak a gondolati tartalom, de a formai is alátámasztja.
- Szabálytalan sorhosszúság.
- Szabálytalanul visszatérő refrén, melyben a „különös” kifejezést még ismétléssel is hangsúlyozza.
- Kezdetben megfigyelt megfigyelhető a sorok végeinek összecsengése, de ez egyre ritkábbá válik.
Az eltévedt lovas 1914
Ez a vers sem közvetlenül a háborút jeleníti meg, hanem azokat a szörnyűségeket melyeket az feltámaszt az emberben. A mű látomása az emberiség világméretű katasztrófáját érzékelteti.
- A vers központi alakja az eltévedt lovas.
- Az Ő alakja felidézi az európai kultúrában a sorsa értelmét kereső vándor jelentés tartalmát.
- Az eltévedt lovas az emberiség útvesztésének megszemélyesítője.
- Az út az élet metaforája, tehát a lovas az életben tévedt el, tért le a járható útról.
- Mindenképpen magában foglalja azt a jelentést, hogy az emberiségre katasztrófa vár.
- A ló motívum az emberiség mellett a magyar nép képét is asszociálja az olvasóban.
- A látvány kísérteties jellegű, hisz a lovas alakja csupán akusztikai elemek hatására idéződik fel.
- Jellemző rá az örökös soha célba nem érő ügetés, aki számára a jövő idősíkja nem jelenik meg, csupán a múlt és a jelen. Az első versszak megismétlődése a vers végén időtlenné teszi a bolyongást.
- A helyszín vizuálisan is megjelenik, ez lehet konkrét táj is, de a képzelet időtlen tája, ahol a civilizáció előtti ember elleniség támad fel úgy, mint ahogy az emberi lélekben nem csak a félelem és a szorongás jelenik meg, hanem a pusztító ösztönök is a felszínre törnek.
- A megjelenített időszak az elmúlás szörnyűségét idézi fel, hiszen hideg, nyirkos, ködös novemberről van szó.
- Az egész szimbolikus kép a pusztulást sejteti, az emberiség pusztulásának lehetőségét.
- A vers úgy kapcsolódik a V.H. szörnyűségeihez, hogy ebben a történelmi korban az ember elveszti az emberségét, ezáltal saját pusztulása sejlik fel
Lapozz a további részletekért