A horatiusi életelvek Horatius lírájában és a magyar Horatius-hagyományban

Babits viszonyát az antikvitáshoz legjobban az In Horatium c. vers szemlélteti.

In Horatium

• Kihívás, szembefordulás Horatiusszal, egyben főhajtás is (a cím kettős jelentésű: Horatius ellen illetve Horatius szellemében) – Babits hozzá méri magát.
• A vers első sorai: (Horatiustól vett idézet, Babits fordításában) arisztokratikus elkülönülő szándék, csak az értő olvasókhoz kíván szólni.
• Hérakleitoszi filozófia, a pantha rei („nem léphetsz be kétszer egy patakba”) – a költő ebből vonja le maga  célkitűzését („ekként a dal is légyen örökkön új”)
• Horatius („Tibur gazdadalnoka”): megelégedés, arany középszer – a költő ezzel szemben a „soha-meg-nem-elégedést” választja
• A Horatiusszal vitázó mondanivalót Hortius kedvelt versformájában, alkioszi strófákban írja

Kortárs költészet

Petri György (1943-2000)

Petri György Horatiusi című verse többszörösen utal a Thaliarchus-ódára. Petri több versében is felhasznált horatiusi háttérszövegeket, és azokat gyökeresen átértelmezte.

A Thaliarchus-ódával ellentétben itt a lírai én nem egy bölcs, elégedett, hanem egy kiégett, társadalmon kívüli ember, aki menekül a világból.

A Thaliarchus-óda motívumai alacsonyabb szinten térnek vissza: a tűzhelyből öngyújtó vagy gyufa lesz, a borból értéktelen alkohol, Thaliarchusból egy kóbor hajléktalan . A Horatius-vers fennkölt stílusára, az élet teljes megélésére, a horatiusi értékekre, a bölcsességre és fiatalságra nincs esély.

A lírai én feltehetően a diktatúrából menekül – Horatius versei a magyar költészetben a diktatúrák és a megalázó történelmi helyzetek elleni magatartás példaképei.

Az első strófában az eszméletlen, vegetatív létbe akar menekülni, amit a hagyományos kert-motívum (kert mint paradicsom, az emberi élet teljessége) parodizálásával ír le.

Az utolsó sorokban pedig keserű és ironikus hangvételben a szellemi, értelmiségi élet útját tekinti lehetetlen vállalkozásnak, miközben Horatius Maecenas-ódájának híres sorait idézi: „csak a megsavanyodott Tejút / üszkösíti fölsebzett szellemtalpam”; Horatiusnál: „fennkölt homlokomat a csillagokig vetem”. A „pora fölé nem-romló sírkövet álmodik” sor pedig Horatius Melpomené-ódájára utal: „emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb, / s a királyi gúlák ormánál magasabb…”

Petri György után a kortárs költészetre is hatott, és még ma is hat Horatius életműve. Orbán Ottó (1936–2002) vagy Kovács András Ferenc (1959–) sokszor játékosan, parodisztitkusan idézték föl Horatius verseit, sorait. Mindkét kortárs szerzőre jellemző az intertextualitás, szövegközöttiség, vagyis hogy sokszor idéznek az irodalmi kánon alapvető szerzőitől.