Az Észak-Atlanti-partvidék kikötői esnek legközelebb Európához. Itt szálltak partra a bevándorlók, tehát bőven volt munkaerő az iparosodáshoz. Energiahordozókban sem volt hiány, kezdetben az Appalache fáit, majd nagyesésű folyóit, később széntelepeit hasznosították.

A munkaerő azonban felértékelődött, s az olcsó munkaerőt igénylő iparágak kivonultak a térségből. Helyükbe modern iparágak, elektrotechnika, atomipar, műszergyártás lépett.
New York-ban futnak össze a kereskedelmi és pénzügyi élet szálai. Itt van a legtöbb bank és monopólium központja.

A Nagy-tavak vidékén kialakult iparvárosok az USA hagyományos nehéziparának legfontosabb telephelyei. A kohászat először az Appalache kokszolható széntelepeinek közelében, kis helyi vasérclelőhelyek felhasználásával (Pittsburg) bontakozott ki. A vasérc és szén szállítási útvonala mentén jött létre Buffalo, Cleveland, Detroit kohóművei. Amióta a Felső-tó környékén is kimerültek az érctelepek, a kohászat egyre nagyobb mértékben támaszkodik a kanadai Labrador-félsziget vasércére. Ehhez azonban meg kellett építeni a Szent Lőrinc viziutat.

Detroitban összpontosul az autógyártás. Környékén több tucat város alkatrészek előállításával szolgáltatja a detroiti összeszerelő üzemeket. Chicago a gépgyártásról és élelmiszeriparáról nevezetes. USA vasúti és légi közlekedésének legforgalmasabb csomópontja.

Közép-nyugaton az ipar jelentősége csökken, a mezőgazdaságé nő. A kukoricatermelés Indianában, Iowában és Illinois-ban a legjelentősebb. A farmerek fő bevételi forrása a sertés és marhahízlalás.

Minneanapolis, St. Louis, Kansas City a malom és húsiparukról híres.