A Föld vízkészletének 80%-a az óceánok, tengerek medencéjében van, 19%-a a szilárd rétegben található, és 1%-át tartalmazzák a folyók, tavak és a légkör. A Földi vízkészlet körforgásban van. A körforgás hajtóereje a napsugárzás. A körforgás lépései:

  • A napsugárzás felmelegíti az óceánok és tengerek vizét
  • A felmelegedő tengervíz párolog
  • A vízgőz kicsapódásával működésbe lépnek a felhő és csapadékképződés folyamatai
  • A szél a keletkező vízgőz egy részét a szárazföldek fölé sodorja, ahol szintén megindul a felhő és csapadékképződés
  • A lehullott csapadékvíz részben a felszínről, illetve a növényekről elpárolog,
  • részben a mélybe szivárog,
  • részben pedig a felszíni és a beszivárgott vízből táplálkozó felszín alatti lefolyás pályáin visszakerül kiindulási helyére, a tengerek medencéjébe.

 

A Föld egészének vízháztartása egyensúlyban van, azaz a párolgás évi összege megegyezik a csapadék évi mennyiségével. Az óceánok és szárazföldek esetében az egyensúlyt a lefolyás értéke teremti meg. A szárazföldekre ez a csapadék=párolgás+lefolyás, az óceánokra a csapadék+lefolyás=párolgás képlete alapján igaz. Az óceánoknál a lefolyást hozzáfolyásnak nevezzük.

A világtenger a Föld felületének 71%-ára terjed ki. A világtengert óceánokra és tengerekre, utóbbit perem-, és beltengerekre osztjuk.
Óceánok: Az óceánok nagy kiterjedésű, önálló medencével rendelkező víztömegek, közepes mélységük nagy, vizük sótartalma alig ingadozik, medencéjükben önálló áramlásrendszer fejlődött ki. Pl.Csendes, Atlanti és Indiai-óceán.

Tengerek: A tengerek az óceánoktól szigetekkel, félszigetekkel, tengerszorosokkal elválasztott, kisebb kiterjedésű, önálló medencével nem mindig rendelkező víztömegek, vizük sótartalma eltérő (1-41%), bennük önálló áramlásrendszer nem fejlődött ki.

Peremtengerek: Az óceánokhoz széles kapukkal csatlakozó, attól csak szigetekkel, félszigetekkel elhatárolt tengereket peremtengereknek nevezzük. Nincs önálló medencéjük, vizük sokszor a szárazföldi talapzatot (kontinentális self) borítja. Pl.Északi-tenger, Atlanti-tenger, Ohotszki-tenger, Kelet-kínai-tenger, Szent-Lőrinc-öböl, Kaliforniai-öböl.

Beltengerek: az óceánhoz csak keskeny tengerszorossal kapcsolódó, sok esetben önálló medencéjű, zárt tengereket beltengereknek nevezzük. Mélységük több ezer méter is lehet. Pl.Balti-tenger, Földközi-tenger, Hudson-öböl, Vörös-tenger, Perzsa (Arab)-öböl.

Interkontinentális beltengerek: A kontinensek közötti beltengereket interkontinentális beltengereknek nevezzük. Pl.Földközi-, Vörös-, Antilla-tenger.

Intrakontinentális beltengerek: A kontinenseken belül elhelyezkedő beltengereket intrakontinentális beltengereknek nevezzük. Pl.Balti-tenger, Perzsa-, Hudson-öböl.

A vizek sótartalma: A tengervíz híg sós oldat. Sói közül a kloridok (88,6%) a legjelentősebbek, közülük is a NaCl (77,7%). A tengervíz átlagos sótartalma 35%. Az óceánok vize a térítőkörök mentén a legsósabb (37-38%), ahol a kevés csapadékhoz erős párolgás társul. Legalacsonyabb sótartalmukat (33%) a 60. szélességi fok mentén mérik, ahol a bőséges csapadékhoz kisebb párolgás kapcsolódik. A Balti-tenger sótartalma 3%°, azon belül a Finn-öbölé 1%°, a Vörös-tengeré viszont 41%°.

A vizek hőmérséklete: A tenger lassabban és kevésbé melegszik fel és hűl le, mint a szárazföld. A hőmérséklet-eloszlás az óceánokban kiegyenlítettebb. Az óceánok vizének évi közepes hőingása 2-5°. A sarki vizek hőmérséklete 0° körüli. Az óceánokban a legmagasabb hőmérsékletet (26-28°) az északi szélesség 7.°-a mentén mérik. A legmelegebb beltenger a Perzsa-öböl (nyáron 36°). Az 1000 méternél mélyebb óceáni vizekben 1-3°-os hőmérséklet jellemző.

A vizek ásványianyag-tartalma: Tartalmaznak MgCl-t, keserűsót (MgSO4), gipszet (CaSO4), KSO4-et, mészkőt (CaCO3) és más gazdaságilag hasznosítható anyagot: üledékes ásványkincseket (kőolaj, földgáz), üledékes érceket (rézérc, ónérc, arany, ezüstérc, mangánérc, kobaltérc, vanádium).