Óceánok, tengerek
A Föld vízkészletének 80%-a az óceánok, tengerek medencéjében van, 19%-a a szilárd rétegben található, és 1%-át tartalmazzák a folyók, tavak és a légkör. A Földi vízkészlet körforgásban van. A körforgás hajtóereje a napsugárzás. A körforgás lépései:
- A napsugárzás felmelegíti az óceánok és tengerek vizét
- A felmelegedő tengervíz párolog
- A vízgőz kicsapódásával működésbe lépnek a felhő és csapadékképződés folyamatai
- A szél a keletkező vízgőz egy részét a szárazföldek fölé sodorja, ahol szintén megindul a felhő és csapadékképződés
- A lehullott csapadékvíz részben a felszínről, illetve a növényekről elpárolog,
- részben a mélybe szivárog,
- részben pedig a felszíni és a beszivárgott vízből táplálkozó felszín alatti lefolyás pályáin visszakerül kiindulási helyére, a tengerek medencéjébe.
A Föld egészének vízháztartása egyensúlyban van, azaz a párolgás évi összege megegyezik a csapadék évi mennyiségével. Az óceánok és szárazföldek esetében az egyensúlyt a lefolyás értéke teremti meg. A szárazföldekre ez a csapadék=párolgás+lefolyás, az óceánokra a csapadék+lefolyás=párolgás képlete alapján igaz. Az óceánoknál a lefolyást hozzáfolyásnak nevezzük.
A világtenger a Föld felületének 71%-ára terjed ki. A világtengert óceánokra és tengerekre, utóbbit perem-, és beltengerekre osztjuk. Óceánok: Az óceánok nagy kiterjedésű, önálló medencével rendelkező víztömegek, közepes mélységük nagy, vizük sótartalma alig ingadozik, medencéjükben önálló áramlásrendszer fejlődött ki. Pl.Csendes, Atlanti és Indiai-óceán.
Tengerek: A tengerek az óceánoktól szigetekkel, félszigetekkel, tengerszorosokkal elválasztott, kisebb kiterjedésű, önálló medencével nem mindig rendelkező víztömegek, vizük sótartalma eltérő (1-41%), bennük önálló áramlásrendszer nem fejlődött ki.
Peremtengerek: Az óceánokhoz széles kapukkal csatlakozó, attól csak szigetekkel, félszigetekkel elhatárolt tengereket peremtengereknek nevezzük. Nincs önálló medencéjük, vizük sokszor a szárazföldi talapzatot (kontinentális self) borítja. Pl.Északi-tenger, Atlanti-tenger, Ohotszki-tenger, Kelet-kínai-tenger, Szent-Lőrinc-öböl, Kaliforniai-öböl.
Beltengerek: az óceánhoz csak keskeny tengerszorossal kapcsolódó, sok esetben önálló medencéjű, zárt tengereket beltengereknek nevezzük. Mélységük több ezer méter is lehet. Pl.Balti-tenger, Földközi-tenger, Hudson-öböl, Vörös-tenger, Perzsa (Arab)-öböl.
Interkontinentális beltengerek: A kontinensek közötti beltengereket interkontinentális beltengereknek nevezzük. Pl.Földközi-, Vörös-, Antilla-tenger.
Intrakontinentális beltengerek: A kontinenseken belül elhelyezkedő beltengereket intrakontinentális beltengereknek nevezzük. Pl.Balti-tenger, Perzsa-, Hudson-öböl.
A vizek sótartalma: A tengervíz híg sós oldat. Sói közül a kloridok (88,6%) a legjelentősebbek, közülük is a NaCl (77,7%). A tengervíz átlagos sótartalma 35%. Az óceánok vize a térítőkörök mentén a legsósabb (37-38%), ahol a kevés csapadékhoz erős párolgás társul. Legalacsonyabb sótartalmukat (33%) a 60. szélességi fok mentén mérik, ahol a bőséges csapadékhoz kisebb párolgás kapcsolódik. A Balti-tenger sótartalma 3%°, azon belül a Finn-öbölé 1%°, a Vörös-tengeré viszont 41%°.
A vizek hőmérséklete: A tenger lassabban és kevésbé melegszik fel és hűl le, mint a szárazföld. A hőmérséklet-eloszlás az óceánokban kiegyenlítettebb. Az óceánok vizének évi közepes hőingása 2-5°. A sarki vizek hőmérséklete 0° körüli. Az óceánokban a legmagasabb hőmérsékletet (26-28°) az északi szélesség 7.°-a mentén mérik. A legmelegebb beltenger a Perzsa-öböl (nyáron 36°). Az 1000 méternél mélyebb óceáni vizekben 1-3°-os hőmérséklet jellemző.
A vizek ásványianyag-tartalma: Tartalmaznak MgCl-t, keserűsót (MgSO4), gipszet (CaSO4), KSO4-et, mészkőt (CaCO3) és más gazdaságilag hasznosítható anyagot: üledékes ásványkincseket (kőolaj, földgáz), üledékes érceket (rézérc, ónérc, arany, ezüstérc, mangánérc, kobaltérc, vanádium).
A tengervíz mozgásai
Körpályák a vízben – a hullámzás
- Vízfelszín feltti légréteg nyomáskülönbsége okozza
- Vízrészecskék: körpályán gördülő mozgás
- Hullámhegy és hullámvölgy: látszat
„Folyamok” az óceánban – a tengeráramlás
- Tengeráramlás: a tengervíz tartósan egy irányba való mozgása
- Csak a felső kb. Pár száz méter vesz részt benne
- A nagy földi légkörzés és a tengerek eltérő hőmérséklete és sótartalma okozta sűrűségkülönbség okozza
- Egyenlítőtől a sarkok felé: meleg tengeráramlások
- Sarkoktól az Egyenlítő felé: hideg tengeráramlások
- Áramlások rendszere: nagy földi vízkörzés
- A föld forgásából származó eltérítő erő és a szárazföldek alakja befolyásolja
- Éghajlatmódosító hűtő-fűtő hatás: pozitív vagy negatív anomáliát okoz
- Hideg víz: oxigéndús, melegvíz: planktondús › a kettő találkozásánál nagy halpopuláció
- El Niño-jelenség Peru csendes-óceáni partvidékén
A tengerjárás
- apály-dagály-jelenség
- Napi 2-2
- Föld és Hold egymásra gyakorolt tömegvonzása: közös tömegközéppont a Föld belsejében
- dagály a Föld Hold felé néző oldalán, illetve az ellentétes oldalon a centrifugális erő miatt
- apály a többi részen
- A szintkülönbség lehet 10-30 cm és 6-13 m is
- Villamosáram termelésére felhasználható
- Nap árkeltő ereje: újholdkor és holdtöltekor összegződik a Holdéval › szökőár (Bristol partjai)
- ha a Nap-Föld-Hold 90 fokos szöget zár be egymással, a hatás leromlik › vakár
- Viharos szelek › vihardagály (pl. Hollandia partjai)
Felszínformálás a tengerpartokon
- tengervíz felszínformálása = abrázió
- Meredek partokon: hullámtörés
- Durva szemcséjű hordalék az apály és a dagályszint között fülkét vés, a sziklafal leomlik (pusztuló part)
- Sekély vízű partokon: hullámmorajlás (a hullám összeomlik) › hordalékfelhalmozódás (épülő part)
- Part előtti, tengervíz fölé magasodó hordalékgát: turzás (pl. velencei part)
