A tengervíz mozgásai

Tengeráramlásnak a tengervíz tartósan egy irányba haladó mozgását nevezzük. A tengeráramlásokban csak a felső, kb. pár száz méter vastag vízrétegek vesznek részt. Az Egyenlítőtől a sarkok felé haladó áramlások környezetükhöz képest melegebb vizet szállítanak (meleg tengeráramlások), a sarkok felől az Egyenlítő felé tartók viszont környezetüknél hidegebbet (hideg tengeráramlások). A felszíni és a mélyáramlások egymásba fonódó rendszere állandó mozgásban tartja, folyamatosan átkeveri a világtenger víztömegét (nagy földi vízkörzés). A tengeráramlásokat a tartós szélrendszerek és a Föld forgása miatt ható eltérítő erő hozzák létre. A meleg és hideg tengeráramlások jelentősen módosítják az általuk érintett partvidékek, sőt egész földrészek éghajlatát. A meleg tengeráramlások hatására a parti területek évi középhőmérséklete magasabb, a hideg tengeráramlások hatására alacsonyabb lesz, mint az adott szélességi kör átlagos évi középhőmérséklete. Ezt, a tengervíz hűtő-fűtő hatása nyomán létrejött eltérést pozitív, illetve negatív hőmérsékleti anomáliának nevezzük. A Föld leggazdagabb halászterületei éppen a hideg és meleg tengeráramlások találkozásánál terülnek el. A hideg ugyanis az oxigéndús vizet, a meleg pedig a táplálékul szolgáló planktont (vízben lebegő, apró élőlények összessége) szállítja magával. A hullámzás

A tenger hullámzását a vízfelszín fölötti légréteg légnyomáskülönbségei és a nyomukban fellépő szél kelti. Az eltérő légnyomásértékek hatására a tengervíz felszíne emelkedik és süllyed. Az emelkedésben és süllyedésben az egyes vízrészecskék körpályán gördülő mozgással vesznek részt. Maguk a hullámok tehát nem mozognak, a kiemelkedő hullámhegy besüllyedő hullámvölggyé huppan vissza. A mozgás látszatát a hullámhegyek és -völgyek ritmikus váltakozása kelti.

A cunami vagy tengerrengés hullám akkor alakul ki, ha földrengéshullámok átterjednek a tengervízre. A cunami akár 20-30 méter magas hullámként érheti el a partokat.