Platón és Arisztotelész államelméletének összehasonlítása

Ezeket az alá- és fölérendeltségi viszonyokat a következő érvekkel igyekszik igazolni:

• „Az úr és a szolga egymásra vannak utalva, mint a lélek és a test,
• a szolga alacsonyabb rendű lélekkel bír, tehát nem boldogulna ura nélkül,
• a szolgának jobb sora van ura mellett, mint a vadállatnak. Úr nélkül szervezetlenség, vadság, anarchia lenne,
• már a természet megkülönbözteti az urat és a szolgát. Az utóbbi nagy testi erővel, görnyedt testtartással születik, az előbbi viszont egyenes testtartással és magasabb intelligenciával,
• az úr-szolga kapcsolat csak akkor lenne felesleges, ha a gépek működéséhez nem lenne szükség emberi erőre.”

Mindezek mellett Arisztotelész elvet mindenféle „világteremtő, büntető-jutalmazó istenséget”, és úgy véli, hogy az istenek világának hierarchiája csupán az emberi társadalom hierarchiájának vallásos kivetítése. Csakúgy mint Platón ő is nagy gondot fordít a nevelésre, aminek egyformának, „társadalminak” kell lennie, ezért már a gyermekek világra jöttét is szabályozni igyekszik utópiájában. A gyereket 7 éves koráig a család nevelné, ahol már korán elkezdenék a fizikai edzéseket.

Mivel azonban egy gyermek életében az első élmények meghatározó jelentőségűek a kicsik nem láthatnak és hallhatnak olyan dolgokat, melyek eltorzítják az egyéniségüket és alkalmatlanná teszik őket arra, hogy később a társadalom tökéletes, teljes jogú tagjai lehessenek. A fiatalok csak olyan tevékenységeket sajátíthatnak el, melyek elősegítik az erkölcsi nemesedést és nem alacsonyítják le a szabad embert. Úgy véli, hogy a lélek formálásában, az erények kialakításában meghatározó fontosságú a zene, ami a boldog életmód része és elvezeti a fiatalokat az erényhez, s előkészíti őket, hogy a tökéletes állam méltó tagjai lehessenek.

A két filozófus nézeteiket tekintve megegyezik abban, hogy a kereskedelemnek az a fajtája, mely termelőtevékenység végzése nélkül igyekszik haszonra szert tenni káros, s ezért az állam teljes jogú polgárai számára nem engedélyezik a kereskedelemnek e formáját, sem pedig a hozzá szorosan kapcsolódó kézművességet. Ezek elvégzésének feladatát Platón a metoikoszokra bízza.

Sajátos utópiájában mindkét filozófus a kor válságából kivezető utat kereste, s bár elképzeléseik nem valósultak meg, mégis a későbbi filozófia ezen ágának nagyon fontos alapjául szolgálnak, és többen felhasználták ezen elméleteket saját elképzeléseik fontos részeként, bizonyítva ezzel Platón és Arisztotelész szellemi nagyságát és halhatatlanságát.