Mi a filozófia?

Mi a filozófia?

1. Világkép, világnézet, filozófia

Az embert körülvevő természeti környezet szerkezetére és működésére vonatkozó ismereteket összefoglaló ismeretrendszert egyszóval világképnek nevezzük. Visszatükrözi mindazt, ahogy az ember a tőle függetlenül létező külső világot tudatosítja, leképezi magában anélkül, hogy a hozzá való viszonyát tisztázná. Amikor mindezek megválaszolásán felül már olyan kérdések is felmerülnek, hogy mi köti össze az embert az őt körülvevő világgal, hat-e ő a környezetére, illetve a környezete rá, amikor az ember magára vonatkoztatva értékeli is a világképének elemeit: mi jó, mi rossz, mi hasznos illetve haszontalan, felfedezi az önmaga és társadalmi illetve természeti környezete közötti összefüggéseket vagy különbségeket, azokat értékeli és értékeléseivel szemben elkötelezetté válik – ez  már világnézet.

A világnézet mindig tartalmaz világképet. A világképnek világnézeti következményei vannak. A világkép és a világnézet összefonódottsága sok filozófus szerint oly magas mértékű, hogy fogalmi megkülönböztetésük nem indokolt, számukra a két kifejezés egymás szinonímája.

A filozófia szűkebb fogalom a világnézetnél, logikai nyelven nevezhetnénk a világnézet fajfogalmának. Minden filozófia világnézet, világnézeti kérdésekkel és válaszokkal foglakozik.

Filozófiáról beszélhetünk akkor, amikor az ember spontánul kalakult világnézetének elemei közötti kapcsolatok és szerepük tudatosulnak és elméleti megalapozást kapva rendszereződnek. A filozófia a világnézeti ismeretek egy rendezett elméleti szintje, orientál bennünket a rajtunk kívül létező világban és saját világunkban.

A szaktudományok fejlődésével az a világkép, amelyre a tudományt tisztelő filozófiák legitim módon támaszkodhatnak, jelentősen átalakult. Ez a világkép már „varázstalanított”, demitologizált, dezantropomorfizált.

Az ember a természeti környezete megértésekor kezdetben a saját magatartásának megfigyeléséből indult ki. Az ember cselekedetei mögött szándékok, elérendő célok húzódnak meg. A természeti környezetében végbemenő történésekről is feltételezte, hogy célra, valaminek az elérésére irányulnak. De ki tűzte ki ezt a célt? Bizonyára az emberi lélekhez hasonló szellemek állnak a háttérben – gondolták. Azt a szemléletet, és világmagyarázatot, amikor a világot az ember „hasonmására” képzelik el, a természeti erőkben vagy azok mögött irányító értelmet feltételeznek, antropomorfizmusnak nevezzük. E szemléletnek a mai napig számtalan alakja fennmaradt, a mai teologikus felfogásokban is tetten érhető.

Még a mai kor embere számára is túlságosan csábító annak a feltételezése, hogy az ember értelmes célért létezik a világban, és külső értelem irányítja az életfeltételeit jelentő természetet is. Goethe Faustja mondja a tenger vad hullámainak láttán:”Ami a kétségbeesésig képes volna megfélemlíteni, az a fékezhetetlen elemek céltalan ereje.”

A tudomány eredményeiből szintetizálódó tudományos világképben a természet az  embertől függetlenül, közömbösen létezik, léte és működése nem célra orientált, a világtörténés nem finálisan determinált: azaz a tudományos világkép dezantropomorf.

A szaktudományok hatnak a filozófiákra, amelyek összhangban kívánnak maradni (kerülni) a tudományos világképpel. Ez a törekvés azonban nem minden filozófiára jellemző.

2. A filozófiai gondolkodás keletkezése.

Az európai filozófiai gondolkodás az i.e. VI. Évszázadban az ókori görög kultúrában keletkezett, éspedig a kor uralkodó világnézetével, a mitológiával szemben. A görögség akkor lépett a fejlődésének abba a szakaszába, amikor a mágiával és mitológiával átszőtt világkép és világnézet, már sokak számára nem volt olyan meggyőző, hogy arra alapozzák magatartásukat, életstratégiájukat és életmódjukat.

A mágia annak a felismerése, hogy az embert körülvevő környezet átalakítható, az ember számára kedvezővé tehető. Az a mód, az a cselekvéssor, amely ezt az átalakítást lehetővé tette számos felesleges, az elérendő cél szempontjából szükségtelen elemet tartalmazott. (Pl. sikeres harc vagy vadászat momentumainak megismétlése az újabb harc vagy vadászat előtt.) A sámánok mágiával gyógyítottak: de amelyik valóban gyógyított, annak eljárásában voltak valóságos gyógyító hatású elemek is.