Jean-Jacques Rousseau

Az egyének léte a természeti állapot felbomlásakor veszélybe került, mivel „a fennmaradásukat veszélyeztetõ akadályok ellenállása már nagyobb, mint az az erõ, amelyet az egyén képes kifejteni, hogy fenntartsa magát ebben az állapotban”. A kipusztulás rémképe merült fel, s ez ellen az egyetlen lehetséges megoldás: „csak egy mód van, hogy biztosítsák fennmaradásukat: összeszedni erõiket … olyan összesített erõt képezni, amely már le tudja küzdeni az ellenállást.” Az emberek társulnak egymással, s ezáltal lemondanak ugyan egyéni szabadságukról, de eddigi természetes jogaik átruházásával biztosítják fennmaradásukat és a társuláson (társadalmon) belüli kiteljesedésük lehetõségét is. A társulás tagjai miután egymással szerzõdtek (egyesítették erõiket), megbízzák (szerzõdéses formában) a kormányzati hatalmat (vagy egy egyént, s ekkor monarchia az államforma; vagy egy testületet, s akkor köztársaság). A végrehajtó hatalom feladata a társulás érdekeinek és a közakaratnak (volonté gneralé) érvényesítése.

A közakarat (amelynek mindenki aláveti magát, ha azt a közösség elfogadta) mindenki akaratát képviseli, de csak azután, hogy az egyéni érdekek egyeztetése után elfogadták a kompromisszumos megoldást. Rousseau úgy képzelte, hogy az egyéni akaratok kioltják egymást és egy közös -átlagos- elfogadható kompromisszum születik. A törvények is csak akkor érvényesek, ha ezt a közakaratot fejezik ki, s mivel a törvényekbe is ez jut kifejezésre, s mivel a végrehajtó hatalom joga is csak az, hogy ezt érvényesítse. így a fõhatalom a nép kezében van (népszuverenitás elve). A nép ugyan átruházta ezt a jogot a végrehajtó hatalomra, de csakis garanciák mellett. A túlkapások elleni biztosíték a periódikusan tartott nemzetgyûlés, mely két kérdést tisztáz: ‘. fenntartja-e a fõhatalom (azaz a nép) az eddigi kormányzati formát vagy nem; 2. ha igen, akkor megtarja-e a jelenlegi kormányzatot. A nép a rendszeres felelõsségre vonás jogával köteles élni.

Rousseau eszményi államának a kis demokráciákat tarja, hisz ezekben a népgyûlés mûködése kiegyensúlyozott, a polgárok erkölcsei egyszerûek, jogi és vagyoni szempontból egyenlõek. (Nagy kiterjedésû és nagy lélekszámú államok esetében ez nem valósítható meg, ilyen esetben Rousseau elveibõl egy diktatórikus hatalmi rendszer vezethetõ le. Maga Rousseau példaként Lükurgoszt állítja.) A népszuverenitás elvét alapul vevõ álamvallás megteremtése is része az állami teendõknek Rousseau szerint.

Ezeket az elveket fogja a gyakorlatba átvinni Robespierre és Saint-Just is, d e a késõbbi politikai rendszerek, mind a liberális, mind a diktatorikus rendszerek sokat kamatoztatták Rousseau elveit.