Egyetemes összefüggések II.
Egyetemes összefüggések II.
1. TÖRVÉNY
A törvényszerű összefüggések olyan szükségszerűségek melyek tartósak, lényegesek, általánosak és ismétlődőek. Itt példaként a fizikából ismert tömegvonzás törvényét említhetjük meg. Többek között ennek az alapján jellemezhetjük úgy a törvényszerűséget, hogy az nem más, mint a szükségszerűségek ismétlődő vonásai. A hasonló jellegű egyedi esetek mindegyikének közös vonásai, ismétlődő tulajdonságai, összefüggései. A törvény az ami tartós (maradandó) a jelenségben, a lényegek közötti viszony.
A törvények objektívek is. Nem az emberi tudat határozza meg őket, hanem az akarattól független társadalmi, gazdasági viszonyok szükségszerű, lényegi meghatározottságai. Minden törvényszerű kölcsönhatás egyúttal szükségszerű kölcsönhatás is, de – mivel a szükségszerűség egyedi esetekre vonatkozik – a szükségszerű kölcsönhatásoknak a lényeges, ismétlődő, általános és tartós vonásai a törvényszerű összefüggések.
2. SZABADSÁG ÉS DETERMINIZMUS
A filozófia régi törekvése annak megmagyarázása, hogy a determináltság és a szabadság miként tudnak együtt létezni. Ennek kapcsán a filozófia a szabadság két fő tartópillérét hangsúlyozza. Az egyik a függetlenség, ami azt jelenti, hogy nem kényszer hatására születik a döntés, illetve megy végbe a cselekvés. A másik az önmegvalósítás, ami abban mutatkozik meg, hogy az embernek van lehetősége több olyan döntést hozni, amelyeket végre is tud hajtani, a végrehajtásnak megvannak a külső és a belső feltételei.
A szabadságon nem szabad csupán akaratszabadságot értenünk. Akarni azt szabad, aminek megvalósítási feltételei nem ütköznek objektív törvények, az objektív determináltság falaiba (pl. segélyt „mindenkinek”).
Ugyanígy nem jelent szabadságot csupán függetlennek lenni (hajléktalanok).
Egyik „tartópillér” sem abszolút érvényű. Sem a teljes és mindentől való függés nem létezik, sem a választási-cselekvési lehetőségek száma nem korlátlan. Tekintve, hogy determináltságunkat objektív tényezők hozzák létre, csak viszonylagos szabadság létezik.
3. FATALIZMUS ÉS VOLUNTARIZMUS
A törvények és az emberi szabad cselekvés viszonyának egyoldalú értelmezése két szélsőséges szabadságkoncepcióhoz vezet:
A./ Voluntarizmus – a törvénynek nincs embert determináló jellege, az akarat (voluntas) az elsődleges. Az ember tudati tevékenységét függetlennek tartja az anyagi világban érvényesülő objektív determinációtól, s ezen belül a törvényszerű kölcsön hatásoktól.
B./ Fatalizmus (fatum= sors,végzet) – a törvények érvényesülése = vasszükségszerűség (háborúk, természeti csapások). Tagadja az emberi szabadság lehetőségét, lemond az anyagi világban érvényesülő determinációs rendszerek megismeréséről, de különösen az erre vonatkozó ismeretek gyakorlati felhasználásáról.
Mindkét felfogás egyoldalúan értelmezi a törvényszerű összefüggések, az emberi megismerés és gyakorlati tevékenység kapcsolatát, ezért nem tud kielégitő támpontokat adni az emberi szabadság tényleges megvalósítása számára.
