A vallásról

 

1. LÉNYEGE, ELEMEI

A vallásfilozófia: Feladata a természetfelettiről alkotott fogalmaknak, a vallási képzeteknek a filozófia fogalmi rendjébe való átültetése és bölcseleti vizsgálata. A vallás keletkezésének, fennmaradásának okait és feltételeit kutatja, társadalmi szerepét és perspektíváit törekszik feltárni, az egyes vallások általános törvényszerűségeihez kíván eljutni.

hirdetés

A vallás komplex tásadalmi jelenség. A természetfeletti erőkben való oyan hit, amelyet bizonyosságként él meg a vállásos ember. Az egyén szintjén nem pusztán tudati jelenség, hanem a hit által befolyásolt emberi magatartaás, életmód. A társadalom egésze szempontjából pedig sajátos társadalmi kapcsolatokban, viszonyokban létező gyakorlat, és ebből adódóan nagyhatású társadalomszervező, ideológiai erő.

Pszichológiai  értelemben a vallási hit a hit fajfogalma. Vallási értelemben a remélt dolgok bizonyosságként való megélése. Az ember által fizikailag érzékelhető világon kívül van a létezésnek egy magasabb rendű, szellemű szintje. Az ember a testisége révén része a természetnek, ugyanakkor a lelke révén a szellemből is részesedik. Ez a dualisztikus világkép minden hívő ember világnézetének szerves része.

hirdetés

A vallásos ember azonban nem csupán hívő, meg is kíván felelni azoknak az isteni elvárásoknak, amelyek teljesítése révén méltóvá válik a túlvilági, bűntől és kisértésektől megtisztult boldog állapotra.(mennyország, nirvána)

Vallás a hiten alapuló nézetek, ismeretek tételek rendszere és nem utolsó sorban az ezekhez kötődő erős emóció,vallási érzelem. Intézményrendszere:  egyházak, kisebb-nagyobb vallási közösségek. A vallágyakorlás fontos elemei a szertartások, melyek pszichikailag segítenek a vallásos élmény közösségi megélésében.

2. A SZENT FOGALMA

Minden vallás lényege a transzcendens világ tisztelete, amely a hívő ember és a „szent  dolgok” viszonyában fejeződik ki. A Szent fogalmában az ember mindennapi világát meghaladó létrend mutatkozik meg. A Szent megjelenhet térben, időben, tárgyakban, személyekben, könyvekben.

hirdetés

Az ember azt észlelte, hogy a transzcendens világ tőle független, akaratával nem befolyásolható. De nem mond le az Isten – ember viszony közvetett befolyásolásáról. Istennek tetsző magatartaással törekszik annak jóindulatát elnyerni és a kedvező viszonyt, valamint annak következményeit megszolgálni.

3. ISTEN LÉTEZÉSÉRŐL

A vallásos ember hite által bizonyosság a transzcendens lény, Isten ontológiai léte.

Aquinói Tamás öt érvet hozott fel létezésére. Ezek közül az egyik: minden dolognak, történésnek van kiváltó oka. De az itt kiváltó okként szereplő dolognak is kell lennie okának, és így a sor mint oksági sor visszafelé folytatható, de ez nem mehet a végtelenségig, kell lennie egy első oknak, amelynek már nics külső oka, azaz önmagának az oka.

Descartes: él az emberekben egy legtökéletesebb lény fogalma, és ez csak akkor lehetséges, ha ez a lény létezik is.

Némelyek, mint néhány ókori görög szkeptikus, vagy az újkori Kant hajlanak arra, hogy a Teremtő létét kétségbe vonják.

Vallásfilozófiai nézetek:

• Teizmus: Isten létében való teljes bizonyosság

• Deizmus: Isten csak egyszeri teremtő voltában van jelen, az emberiség azóta a maga útján, a maga törvényei szerint fejlődik.

hirdetés

• Ateizmus: A világ keletkezését, rendjét, működését szuverén, immanens törvényeknek alárendelten értelmezi. Számtalan változata létezik a szélsőséges, harcostól a legenyhébb toleráns változatig.

– gyakorlati ateizmus, ellentmond az elméletileg nem tagadott Isten létének.

– elméleti ateizmus, Isten létéről valő szilárd meggyőződés hiánya:

a) negatív ateizmus, Isten nem ismerése,

b) pozitív ateizmus, Isten létének megfogalmazott tagadása:

– dogmatikus ateizmus (előítéleten alapuló)

– kategorikus ateizmus (ellentmondást nem tűrő)

– posztulált ateizmus (az értelem követeli Isten létének tagadását)                                                                  –  szkeptikus ateizmus (kétkedő)

– agnosztikus ateizmus (tagadja Isten létének a megismerhetőségét)            c)  indifferentizmus, közömbösség az Istenkérdést illetően.

Nem feledhetjük e felosztás elméleti jellegét: a konkrét emberről ugyanis vajmi nehezen állapítható meg bizonyossággal, hogy az ateizmus mely fajtájának képviselője.

A társadalomban a vallás jelen van, társadalmi tény.

4. A VALLÁS KELETKEZÉSE, TÖRTÉNETÉNEK FŐBB ÁLLOMÁSAI, VILÁGVALLÁSOK

A vallás a társadalmi fejlődés során jött létre. A mítoszok megjelenése után tételezhetjük fel létrejöttét. A mágia önmagában még nem világmagyarázat, a mítosszal és a mítoszok rendszerré szerveződésével, a mitológiával jön létre az a szellemi alap amelyre egy vallási szerveződés, vallási gyakorlat épülhet.Az elvonatkoztatni képes emberi gondolkodás kialakulásának pillanatától jön létre az a szellemi szint, amelyre épülhet a későbbi vallás.

hirdetés

A syemélyes Istent feltételező vallások keletkezése vagy egy Isten által kiválasztott, magas szellemiségű, karizmatikus személyhez kötődik( Mózes, Mohamed), vagy Isten megtestesüléséhez kapcsolódik (Jézus). Ezek kinyilatkoztatásra épülő vallások. Isten megnyilatkozott a vallásalapítóknak és más kiválasztottaknak; ezek a kinyilatkoztatások képezik az adott vallás tanainak alapját.

A világvallások egy másik csoportja a személyes Istent nem feltételezik. Vallási hitük alapja szerint a világot az örök világtörvény határozza meg, ez biztosítja a világegész harmóniáját. Az embernek ezt kell felismernie és ehhez kell alkalmazkodnia. Hittételeikhez nem a kinyilatkoztatás útján jutottak, hanem a kivételes szellemi adottságú ember saját szellemi erejével képes azok tartalmát felfedezni, mintegy bepillantani a titokba. Buddha neve maga is jelzi ezt, olyan személyt jelent, aki „felébredt”, aki a lét lényegéről szóló tudást  a maga szellemi erejével szerezte meg, saját szellemi erejével érte el a „megvilágosodást”. A fenti vallásokat –tantételeik forrására utalva – megvilágosodáson alalpuló vallásoknak is nevezik.

A hinduizmus a fentiu két csoport egyikébe sem sorolható. Bizonyos irányzatai az istenes vallásokhoz, mások a megvilágosodás vallásaihoz állnak közelebb. Vannak nagy megvilágosodott mestereik, de a bajbajutott emberek segítségére siető Istenmegtestesüléseik is (Krisna, Visnu).

hirdetés

Az istenes vallások többistenhitre és egyistenhitre tagozódnak. Az európai vallásfejlődés a többistenhittől az egyistenhitig való fejlődési utat futotta be. Egyes vallástörténészek szerint ez a vallásfejlődés természete útja. Mások az ősmonoteizmus hívei, ami szerint a politeizmus csupán az  ősi, primitív egyistenhit deformációja, és a mai monoteista vallások az ősi egyistenhithez való visszatérés magasabb fokát jelentik.

A világvallásokat nem csupán a hívők száma alaján emelik ki a többi vallás közül, hanem a döntő ismérveik, az emberiség kultúrájára tett kiemelkedő hatásuk alapján és, hogy a vallásfejlődés útjának egy-egy kiemelkedő állomásai.