A lételmélet problémái

Monista irányzatként kell megemlítenünk a szubjektív idealizmust, amely abból indul ki, hogy az ember ismeretei csak az érzéki megismerésből adódhatnak. Azonban az ész sohasem a külvilággal van kapcsolatban, hanem csak saját érzeteivel. Az egyén tudatában megjelenő világ milyensége az egyén szubjektumától függ, ebben az értelemben az egyén teremti azt a látszatvilágot („jelenségvilágot”) amelyben él.

Ahhoz a feltevéshez, hogy a világon csak Én létezem, más emberek és anyagi dolgok létének bizonyosságát nem szerezhetem meg, lehet, hogy csak álmodom az egész életet. B. Russel megadólag így fogalmaz: el kell ismerni, hogy sohasem tudjuk más dolgok létezését bebizonyítani. Nincs logikai lehetetlenség abban a feltevésben, hogy az egész élet álom. De ha ez logikailag nem lehetetlen is, nincen semmiféle okunk arra sem, hogy igaznak tartsuk.

A szubjektív idealizmus nem kíván az embertől független világról,annak ontológiájáról szólni, mert azt nem tartja az emberi megismerés számára megbízhatóan megközelíthetőnek, leírhatónak. A szubjektív idealizmus a nevét onnan kapta, hogy csak az egyéni tudatot, mint szubjektív tudatot ismeri el ismeretelméleti kiindulópontnak. A dualizmus – érzékelve mind az anyagelvű, mindpedig a szellemi elvű, következetes monizmusok nehézségeit és egyes megoldásaik egyoldalúságát – két szubsztancia egyidejű feltételezésével, az anyag és a tudat szubsztanciaként való értelmezésével építi ki filozófiai világképét és világnézetét. Mindez ellentmond a szubsztancia értelmezésének, hiszen ott önállóságról, öntörvényűségről van szó és kizárja az alárendeltséget, mástól való függést. Ezért a dualista értelmezések előbb-utóbb valamelyik monista értelmezés irányában kénytelenek engedményeket tenni, és eklekticizmushoz vezetnek, legalábbis akkor, ha az anyag és a tudat egyidejű szubsztanciális létét fenn kívánják tartani.

3. Wartovsky: A test és a lélek viszonya

…Problémánk , hogy milyen kapcsolatban van az agy a szellemmel vagy az organizmus a szellemmel.Az előbbi esetben az agyat a tudat szervének tekintjük, az utóbbiban pedig úgy fejleszthetjük tovább ezt a gondolatot, hogy az agy és az idegrendszer révén az egész szervezet tudatos.

Feltehető, hogy a testi állapotokat, közvetlenül vagy közvetve, fizikai eszközökkel vizsgálhatja a tudomány. Ha azt állítjuk, hogy a szellem nem más mint ezeknek a testi állapotoknak bizonyos szerveződése, akkor a szellemi eseményeknek vagy állapotoknak fizikaiakra való leplezetlenül fizikalista redukciójával van dolgunk. A fizikalista redukció szerint a szellemi és a fizikai állapot numerikusan azonos. Ha tehát megfigyelhetnénk azt az „f” fizikai állapotot amely az introspekcióban „t” szellemi állapotként jelenik meg, akkor valójában egy más aspektusban „figyelnénk” meg a „szellemi” állapotot, vagyis „f” és „t” azonos referenciával bírna, ugyanannak a dolognak két neve volna.

Az emergentista és mentalista felfogások szerint a szellemi és a fizikai között nincs abszolút azonossági viszony, noha lehetséges a korreláció.