Hirdetés

A lételmélet problémái

8 perc olvasás
A lételmélet problémái

A lételmélet problémái

Azt a filozófiai gondolkodásnak azt a területetét, amely a léttel, a lét értelmezésével, a létezők fajtáival, felépítésük és átalakulásuk közös törvényeivel foglalkozik – ontológiának nevezzük. Az ontológia kérdéseit boncolgatta már az ókorban a preszokratikus görög filozófia is , kersvén az őselemet (archét), ami az ő felfogásukban olyan végső alapja minden létezőnek, amiből a fejlődés során minden konkrét minőségű dolog keletkezett. Az újkori filozófiában aztán a szubsztancia fogalma veszi át az arcsé szerepét. Platón szerint a földi, egymáshoz hasonló dolgok csoportjának van egy eredeti, tökéletes szellemi mása, ideája abban a másik világban, amit az ideák világának nevezett. E világ tökéletlen mása a földi világ – állította.

Hirdetés


 

1. Szubsztancia

Az ontológiának a létezők viszonyait, sajátosságait leíró része feltételezi, hogy az egyes embertől független, objektív valóságban az ember csak szereplő, annyi aktivitással, amennyit a determináltsága megenged. Ezeknek az ontológiáknak központi kategóriája a szubsztancia, amelyet olyan önálló, végső létezőként definiálnak, amelynek lét oka önmaga. Minden más konrét létező a szubsztanciákból épül fel. Attól függően, hogy a filozófiák hány létező szubsztanciát tételeznek fel, monista, dualista és pluralista irányzatok különíthetők el.

 

2. Monizmus

A monista filozófiák feltételezik, hogy minden létezőben van valami végső, közös elem amelyekből felépülnek a konkrét dolgok. A létről szóló elméletnek le kell írnia a feltételezett szubsztancia lényegét, természetét, lényeges tulajdonságait, fel kell tárnia a konkrét képződmények keletkezésének, működésének törvényeit.

A materializmus a filozófia egyik monista irányzata, amely az anyagban véli felfedezni az általa egyetlennek tekintett szubsztanciát.

A matematikus-filozófus Bertrand Russel és a materialista Engels egyike sem kételkedett az elmétől-tudattól független anyag reális létében amely térben létezik és mozog.

Hirdetés

A XX. századi fizika által hozott természettudományos ismeretek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az anyag nem csak tárgyi és testi, hanem folytonos mező formájában is létezhet. Sőt változtatható állapotai átalakulhatnak egymásba. A mezőkre pedig nem jellemző a koncentrált térkitöltés hanem a tér csak egy adott részében vannak jelen a különböző terek.

A szocialista világ valamikori vezetői (néha bizony teljes sikerrel) igyekeztek a filozófiát a politika szolgálólányává tenni, nagy kárt okozva ezzel a filozófia fejlődésének.Ugyanakkor nem javasolt és értelmetlen  is lenne, ha „tárgyalás nélkül” dobnánk ki az ablakon akár a marxi-engels-i dialektikus materializmust, de különösen a XX. század második felének materialista próbálkozásait. Gondolok itt az argentin Mario Bunga kritikai materializmusára ugyanúgy mint a francia Lucien Sevé megújítási törekvéseire. Ugyanis egy filozófiai nézetrendszert kritikailag kell legyőzni és semmi esetre sem érdemi kritika nélkül megbélyegezni, ami csak politikai eszköz lehet, meglehetősen távol áll azonban a kulturált filozófiai élettől. A modern materializmus alapfogalma az anyag, amit szubsztanciának tekint. Az anyagon értik mindazt a létezőt, amely az emberi tudattól függetlenül is létezik.

A materialista ontológia egy másik nagy vállalkozása a társadalom életének, determináltságának materialista értelmezése. Ennek követői arra figyelmeztetnek, hogy a történelem megismerésének kulcsa és valóságos mozgásának hajtóereje azokban a  tényezőkben rejlenek, amelyek a történelmileg cselekvő emberek indító okai mögött állnak, és végső soron amelyek az emberek anyagi életfolyamataiból erednek.

A monista felfogások másik alapvető irányzata az objektív idealizmus, amely feltételez az emberi és természeti világon túl egy önálló léttel bíró szellemi világot, mint szubsztanciát. Az objektív szellem determinálja az anyagi valóságot is, az anyagi létszférától elvitatják az öndetermináló képességet.Az anyag és az anyagi világ itt önmozgásra képtelen, önmagának nem létoka, azaz nem szubsztancia. Az egyetlen szubsztancia az objektív szellem. Az anyagi világ már a létét is ennek az objektív szellemnek köszönheti. Ebben a felfogásban az objektív szellem önálló létre képes és önmaga oka, tehát szubsztancia.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!