A hellenisztikus bölcselet (görög és római)
Történelmi háttér
- A Nagy Sándor alapította birodalom az uralkodó halála után részekre szakadt. A közigazgatás és az oktatás görög maradt. A görög kultúra széles körben elterjedt, de vett át a keleti kultúrából is. Az így kialakult kultúra a hellenizmus.
- Az athéni városállam elveszítette függetlenségét, de szellemi központ jellegét még sokáig megtartotta, főleg a filozófia terén.
- Új hatalmi centrumok alakultak ki: Róma és Karthágó. Harcukból Róma került ki győztesen.
- Róma ugyan leigázta Görögországot, de kezdetét vette a görög kultúra behatolása Rómába.
Görög
a. Sztoicizmus
- Megalapítója Zénón.
- Elnevezés: Sztoé Poikilé (Színes Oszlopcsarnok).
- Khrüszipposz:
- Ő rendszerezte elsőként a sztoikus tanítást.
- A kijelentés-logika megalapítója.
- A logikát dialektikára és retorikára osztották.
- Vizsgálódásuk középpontjában nem a fogalmak, hanem a kijelentések állnak.
- Elismerték a feltételes kijelentés azon tulajdonságát, hogy ez csak akkor hamis, ha az előtag igaz, az utótag hamis.
- Minden ismeretet az érzékszervi tapasztalatból eredeztették. Nem vetették azonban el az ész szerepét, és úgy vélték, hogy a tapasztalatból fejlődik ki az ember 40 éves korára.
- Az igazság ismérvei: a világos észlelés teszi lehetővé az igazság felismerését és késztet egyetértésre. Fontos azonban, hogy az észlelés ne legyen érzéki csalódás.
- A valóságot mint egészet egy passzív elv (anyag) és egy aktív elv (értelem, istenség) segítségével értelmezték, amelyek olyasfélén egészítik ki egymást, mint a test és a lélek.
- Felfogásuk valójában materialista, mivel az értelmet világlélekként értelmezték.
- A világ lélek tartalmazza az aktív formákat, amelyeknek a konkrét dolgok a tulajdonképpeni létüket köszönik.
- Az istenséghez a tűz van legközelebb, amely levegővé alakul, aztán vízzé, a víz pedig földdé.
- Minden újonnan keletkező dolog hasonlít a régebbihez mint előzetes létezőhöz.
- A szabadságot a szükségszerűség követésében látták, melyet végzetnek (fátumnak) neveztek.
- Optimisztikusan tekintettek a világra. A rossz létezését azonban nem tagadták.
- A rossz mintegy a jó árnyéka és az istenség kiegészítője.
- Azt hirdették, hogy nincs önmagában rossz cselekedet, csak az emberi szándék teszi azzá (gyilkolás háborúban vagy szándékos gyilkolás).
- Az erkölcs kritériuma a világrendhez való igazodás.
- Az az érv, hogy van a világban erkölcsi rossz, nem érv az isteni gondviselés ellen.
- A sztoikus filozófia etikai nézeteivel hatott a későbbi gondolkodásra.
Hirdetés
b. Epikureizmus
- Epikurosz elfogadta Démokritosz atomelméletét: A világ végső összetevői az atomok és az űr. A dolgok az atomok ütközése folytán jönnek létre.
- Démokritosszal szemben: feltételezték, hogy az atomok spontán eltérésekre is képesek megszabott pályájukon.
- Az emberi szabadságnak is ezek a véletlenek a végső okai.
- Ő az ókori hedonizmus legismertebb képviselője.
- Számára a nők és férfiak egyenjogúak.
- Az igazság első és legfőbb kritériuma az érzékelés, melynek során a tárgyak képei behatolnak érzékszerveinkbe. A második kritériuma a világos fogalom, amely általános kép az emlékezetben, és a megfelelő szó hallatára jelenik meg. A harmadik igazságkritérium az élvezet, azt kell választanunk, ami élvezetet vált ki, kerüljük a fájdalmat.
- Szerette volna megszabadítani az embereket az istenektől, és a haláltól való félelemtől
- Nem tagadja az isteneket, de azok élik saját életüket, nem foglalkoznak az emberekkel.
- Az élet célját az élvezetben látta. Az igazi boldogsághoz testi egészség és lelki béke szükséges.
- Vállalnunk kell a fájdalmat, ha az később nagyobb élvezet elérését teszi lehetővé, és kerülnünk a gyönyört, ha később fájdalommal jár.
- Erkölcsi eszményként nem az élvezetek habzsolását, hanem a szükségletek és vágyak visszafogását javasolja.
c. Szkepticizmus
- Alapítója: Timón.
- Azt hirdeti, hogy az emberi ész nem képes a dolgok lényegéig hatolni. Csak azt tudjuk, hogy a dolgok milyennek látszanak, és ugyanez a dolog különböző emberek számára különbözőnek látszhat. Gyakran az egymásnak ellentmondó állítások is lehetnek uo. jól megalapozottak. Ezért a bölcs ember nem állít semmit sem biztosan, és visszatartja ítéletét. Ahelyett, hogy azt mondaná: Ez így van, az mondja: Lehet, hogy így van.
- Küzd a sztoicizmus dogmatizmusa ellen. Abban sem lehetünk biztosak, hogy tudjuk, azt, hogy nem tudunk semmit.
- Mindenfajta tudás lehetetlen, és az igazságnak nincsenek kritériumai.
- Bírálta a sztoikusok szenzualizmusát is – lehetetlen különbséget tenni hiteles és hamis észleletek között, és az értelem sem lehet döntőbíró.
- Kizárja a logikai bizonyítás lehetőségét, szerinte a bizonyítékot is bizonyítani kell.
- Szerintük a sztoikusok istenbizonyítékainak nincs bizonyító erejük.
- Elutasítja az istenek gondviselő szerepétű.
- Az igazság nem bizonyítható, mert megismerhetetlen.
- Semmiben sem lehetünk biztosak önmaga révén, semmiben sem lehetünk biztosak valami más révén.
Római
a. Késői sztoicizmus
Az értelmiség felsőbb rétegeire hatással volt a sztoicizmus, mely alkalmasnak bizonyult arra, hogy a világnézeti kérdésekre a vallással összeegyeztethető választ adjon.
Hirdetés
Seneca
- A filozófia gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, főleg az erények gyakorlásával
- Elméletileg elfogadta a régi sztoicizmus materializmusát, de közeledett a lélek transzcendenciájához
- Az anyagi javak megvetését hirdette, bár ő maga gazdag volt
- Csakis az ember akaratán múlik, hogy az erény útjára lépjen. Fontos, hogy legyőzzük szenvedélyeinket.
Epiktétosz
- Csak olyasmivel kell foglalkoznunk, ami hatalmunkban áll.
- Összes bajunk abból származik, hogy a tőlünk függő dolgokat függetlennek, a függetleneket pedig függőnek tartjuk.
- Ne törekedjen az ember semmi olyanra, ami nem tőle függ (hírnév, gazdagság…).
- Magunkkal szemben elsődleges kötelességünk a testi tisztaság. Aki hajlik a testi tisztaságra, nem áll messze tőle az erkölcsi tisztaság sem.
- Dicséri az igazmondást és a törvénytiszteletet.
- Elítéli az ateizmust.
- Az általános emberszeretetet a hazaszeretet fölé helyezi.
Marcus Aurelius
- Eszméje a jogegyenlőségre felépített állam.
- Uralkodása a birodalom felbomlásához vezet.
- Tudatosítsd magadban, hogy a világ-egészének része vagy, ne tégy olyat, ami káros az egészre.
- Az emberek egymásért vannak.
- A közösség megszállottja volt.
b. Neoplatonizmus
- A legjelentősebb hellenisztikus irányzat.
- A Római Birodalom válsága a vallásos szükségletek erősödéséhez vezetett. Ez megnyilvánult a vallástól való elfordulásban, a szemlélődés magasabbrendűségének hirdetésében.
Plótinosz
- Nemcsak tanított Rómában, hanem lelki vezetőként is működött. Aszketikus életmódot folytatott, de háza nyitva állt mindazok előtt, akik segítségért vagy tanácsért hozzá fordultak.
- Isten teljesen transzcendens lény: Ő az Egy, aki túl van minden gondolaton és létezőn, kimondhatatlan és felfoghatatlan. Nem az egyedi dolgok összessége, hanem azok forrása.
- Az Isten egy, mindenféle megosztottság vagy sokféleség nélkül. Ő nem egyszerűen jó, hanem a Jó.
- A világot Isten nem hozhatta létre, hiszen idegen tőle mindenfajta aktivitás. Ezt úgy képzeli, hogy közben Isten változatlan marad, miként az eredeti tárgy sem változik meg, ha visszatükröződve megduplázódik.
- Istenből először a Nusz (Gondolat, Szellem) áramlik ki, ebből ered a Lélek (maga a Szépség).
- Az emberi lélek a testtel való egyesülés során mintegy megfertőződik. Végső célját, az Eggyel való egyesülést csak úgy érheti el, ha megtisztul az anyaggal való érintkezésből eredő szennytől.
- Tana számos közös vonást mutat az kereszténységgel:
- Az Istenség hármas tagozódása a legszembetűnőbb (Egy, Nusz, Lélek ïƒ Atya, Fiú, Szentlélek).
- A kereszténység szellemi riválisaként lépett fel.
Hirdetés