Történelmi háttér

• A Nagy Sándor alapította birodalom az uralkodó halála után részekre szakadt. A közigazgatás és az oktatás görög maradt. A görög kultúra széles körben elterjedt, de vett át a keleti kultúrából is. Az így kialakult kultúra a hellenizmus.
• Az athéni városállam elveszítette függetlenségét, de szellemi központ jellegét még sokáig megtartotta, főleg a filozófia terén.
• Új hatalmi centrumok alakultak ki: Róma és Karthágó. Harcukból Róma került ki győztesen.
• Róma ugyan leigázta Görögországot, de kezdetét vette a görög kultúra behatolása Rómába.

Görög

a. Sztoicizmus

• Megalapítója Zénón.
• Elnevezés: Sztoé Poikilé (Színes Oszlopcsarnok).
• Khrüszipposz:
  • Ő rendszerezte elsőként a sztoikus tanítást.
  • A kijelentés-logika megalapítója.
  • A logikát dialektikára és retorikára osztották.
• Vizsgálódásuk középpontjában nem a fogalmak, hanem a kijelentések állnak.
• Elismerték a feltételes kijelentés azon tulajdonságát, hogy ez csak akkor hamis, ha az előtag igaz, az utótag hamis.
• Minden ismeretet az érzékszervi tapasztalatból eredeztették. Nem vetették azonban el az ész szerepét, és úgy vélték, hogy a tapasztalatból fejlődik ki az ember 40 éves korára.
• Az igazság ismérvei: a világos észlelés teszi lehetővé az igazság felismerését és késztet egyetértésre. Fontos azonban, hogy az észlelés ne legyen érzéki csalódás.
• A valóságot mint egészet egy passzív elv (anyag) és egy aktív elv (értelem, istenség) segítségével értelmezték, amelyek olyasfélén egészítik ki egymást, mint a test és a lélek.
• Felfogásuk valójában materialista, mivel az értelmet világlélekként értelmezték.
• A világ lélek tartalmazza az aktív formákat, amelyeknek a konkrét dolgok a tulajdonképpeni létüket köszönik.
• Az istenséghez a tűz van legközelebb, amely levegővé alakul, aztán vízzé, a víz pedig földdé.
• Minden újonnan keletkező dolog hasonlít a régebbihez mint előzetes létezőhöz.
• A szabadságot a szükségszerűség követésében látták, melyet végzetnek (fátumnak) neveztek.
• Optimisztikusan tekintettek a világra. A rossz létezését azonban nem tagadták.
• A rossz mintegy a jó árnyéka és az istenség kiegészítője.
• Azt hirdették, hogy nincs önmagában rossz cselekedet, csak az emberi szándék teszi azzá (gyilkolás háborúban vagy szándékos gyilkolás).
• Az erkölcs kritériuma a világrendhez való igazodás.
• Az az érv, hogy van a világban erkölcsi rossz, nem érv az isteni gondviselés ellen.
• A sztoikus filozófia etikai nézeteivel hatott a későbbi gondolkodásra.

b. Epikureizmus

• Epikurosz elfogadta Démokritosz atomelméletét: A világ végső összetevői az atomok és az űr. A dolgok az atomok ütközése folytán jönnek létre.
• Démokritosszal szemben: feltételezték, hogy az atomok spontán eltérésekre is képesek megszabott pályájukon.
• Az emberi szabadságnak is ezek a véletlenek a végső okai.
• Ő az ókori hedonizmus legismertebb képviselője.
• Számára a nők és férfiak egyenjogúak.
• Az igazság első és legfőbb kritériuma az érzékelés, melynek során a tárgyak képei behatolnak érzékszerveinkbe. A második kritériuma a világos fogalom, amely általános kép az emlékezetben, és a megfelelő szó hallatára jelenik meg. A harmadik igazságkritérium az élvezet, azt kell választanunk, ami élvezetet vált ki, kerüljük a fájdalmat.
• Szerette volna megszabadítani az embereket az istenektől, és a haláltól való félelemtől
• Nem tagadja az isteneket, de azok élik saját életüket, nem foglalkoznak az emberekkel.
• Az élet célját az élvezetben látta. Az igazi boldogsághoz testi egészség és lelki béke szükséges.
• Vállalnunk kell a fájdalmat, ha az később nagyobb élvezet elérését teszi lehetővé, és kerülnünk a gyönyört, ha később fájdalommal jár.
• Erkölcsi eszményként nem az élvezetek habzsolását, hanem a szükségletek és vágyak visszafogását javasolja.

c. Szkepticizmus

• Alapítója: Timón.
• Azt hirdeti, hogy az emberi ész nem képes a dolgok lényegéig hatolni. Csak azt tudjuk, hogy a dolgok milyennek látszanak, és ugyanez a dolog különböző emberek számára különbözőnek látszhat. Gyakran az egymásnak ellentmondó állítások is lehetnek uo. jól megalapozottak. Ezért a bölcs ember nem állít semmit sem biztosan, és visszatartja ítéletét. Ahelyett, hogy azt mondaná: Ez így van, az mondja: Lehet, hogy így van.
• Küzd a sztoicizmus dogmatizmusa ellen. Abban sem lehetünk biztosak, hogy tudjuk, azt, hogy nem tudunk semmit.
• Mindenfajta tudás lehetetlen, és az igazságnak nincsenek kritériumai.
• Bírálta a sztoikusok szenzualizmusát is – lehetetlen különbséget tenni hiteles és hamis észleletek között, és az értelem sem lehet döntőbíró.
• Kizárja a logikai bizonyítás lehetőségét, szerinte a bizonyítékot is bizonyítani kell.
• Szerintük a sztoikusok istenbizonyítékainak nincs bizonyító erejük.
• Elutasítja az istenek gondviselő szerepétű.
• Az igazság nem bizonyítható, mert megismerhetetlen.
• Semmiben sem lehetünk biztosak önmaga révén, semmiben sem lehetünk biztosak valami más révén.

Római

a. Késői sztoicizmus

Az értelmiség felsőbb rétegeire hatással volt a sztoicizmus, mely alkalmasnak bizonyult arra, hogy a világnézeti kérdésekre a vallással összeegyeztethető választ adjon.

Seneca

• A filozófia gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, főleg az erények gyakorlásával
• Elméletileg elfogadta a régi sztoicizmus materializmusát, de közeledett a lélek transzcendenciájához
• Az anyagi javak megvetését hirdette, bár ő maga gazdag volt
• Csakis az ember akaratán múlik, hogy az erény útjára lépjen. Fontos, hogy legyőzzük szenvedélyeinket.

Epiktétosz

• Csak olyasmivel kell foglalkoznunk, ami hatalmunkban áll.
• Összes bajunk abból származik, hogy a tőlünk függő dolgokat függetlennek, a függetleneket pedig függőnek tartjuk.
• Ne törekedjen az ember semmi olyanra, ami nem tőle függ (hírnév, gazdagság…).
• Magunkkal szemben elsődleges kötelességünk a testi tisztaság. Aki hajlik a testi tisztaságra, nem áll messze tőle az erkölcsi tisztaság sem.
• Dicséri az igazmondást és a törvénytiszteletet.
• Elítéli az ateizmust.
• Az általános emberszeretetet a hazaszeretet fölé helyezi.

Marcus Aurelius

• Eszméje a jogegyenlőségre felépített állam.
• Uralkodása a birodalom felbomlásához vezet.
• Tudatosítsd magadban, hogy a világ-egészének része vagy, ne tégy olyat, ami káros az egészre.
• Az emberek egymásért vannak.
• A közösség megszállottja volt.

b. Neoplatonizmus

• A legjelentősebb hellenisztikus irányzat.
• A Római Birodalom válsága a vallásos szükségletek erősödéséhez vezetett. Ez megnyilvánult a vallástól való elfordulásban, a szemlélődés magasabbrendűségének hirdetésében.

Plótinosz

• Nemcsak tanított Rómában, hanem lelki vezetőként is működött. Aszketikus életmódot folytatott, de háza nyitva állt mindazok előtt, akik segítségért vagy tanácsért hozzá fordultak.
• Isten teljesen transzcendens lény: Ő az Egy, aki túl van minden gondolaton és létezőn, kimondhatatlan és felfoghatatlan. Nem az egyedi dolgok összessége, hanem azok forrása.
• Az Isten egy, mindenféle megosztottság vagy sokféleség nélkül. Ő nem egyszerűen jó, hanem a Jó.
• A világot Isten nem hozhatta létre, hiszen idegen tőle mindenfajta aktivitás. Ezt úgy képzeli, hogy közben Isten változatlan marad, miként az eredeti tárgy sem változik meg, ha visszatükröződve megduplázódik.
• Istenből először a Nusz (Gondolat, Szellem) áramlik ki, ebből ered a Lélek (maga a Szépség).
• Az emberi lélek a testtel való egyesülés során mintegy megfertőződik. Végső célját, az Eggyel való egyesülést csak úgy érheti el, ha megtisztul az anyaggal való érintkezésből eredő szennytől.
• Tana számos közös vonást mutat az kereszténységgel:
• Az Istenség hármas tagozódása a legszembetűnőbb (Egy, Nusz, Lélek  Atya, Fiú, Szentlélek).
• A kereszténység szellemi riválisaként lépett fel.