Amikor Spárta körülzárta és legyőzte Athént, a Kr.e. V. század vége felé, a görög filozófia és művészet szülőanyja elvesztette politikai felsőbbségét, s az athéni szellem ereje és függetlensége hanyatlásnak indult.
Amikor Kr.e. 399-ben Szókratészt halálra ítélték, vele együtt meghalt Athén lelke is, már csak büszke tanítványában, Platónban lappangott.
Amikor aztán Macedóniai Fülöp legyőzte az athéniakat és fia, Nagy Sándor három évvel később porig égette Thébait – ténnyé vált, hogy Athén függetlensége kormányzás és gondolkodás tekintetében egyaránt visszavonhatatlanul összeomlott.
A macedón Arisztotelész uralkodása a görög filozófián – tükörképe volt annak, hogy Görögország politikailag alárendel helyzetbe került a férfiasabb, fiatalabb északi népekkel szemben.
Nagy Sándor remélte (Arisztotelész tanítványa!), hogy elterjeszti az általa nagyra tartott görög kultúrát hódításai állomásain, de halálával (Kr. e. 323.) meggyorsította a hanyatlás folyamatát.
Ázsia mennyisége túlságosan soknak bizonyult Görögország minőségével szemben.
Magát Nagy Sándort is diadalai kellős közepén meghódította a Kelet lelke. Feleségül vette Dareiosz leányát (is) elfogadta a perzsa diadémot, behozta Európába a királyok isteni jogának keleti fogalmát – megdöbbentve a szkeptikus Görögországot azzal, hogy Ő isten.
Beszivárogtak a misztikus és babonás hiedelmek Hellász szegényebb rétegeibe.
Gyökeret vertek és erőre kaptak: nemtörődömség, megnyugvás keleti szelleme talajra lelt, a hanyatló és reményvesztett Görögországban.
Sztoikus filozófia
Kr. e. 310 körül ZÉNON, a föníciai kereskedő hozta be Görögországba.
Ez csak egy jelenség volt a keleti beszűrődések sokaságában.
Apatikus belenyugvás, s az a törekvés, hogy a leveretést a gyönyör karjaiban feledjük el.
Hogyan lehet az ember boldog leigázottan, és rabszolgasorban is.
Amikor Görögország látta a vérben ázó Chaironeiát, s a hamuvá égett Thébait, akkor hallgatni kezdett Diogenészre, s amikor a dicsőség egészen elköltözött Athénből, a város megérett ZÉNON és EPIKUROSZ befogadására.
ZÉNON
nem hitt a rabszolgaságban
szinte keleti fatalizmust vallott
determinizmus, az „apatheia” filozófiája
Sztoikusok
hiábavaló az egyéni akarat küzdelme az általános akarat ellen
a filozofikus közöny az egyetlen ésszerű állásfoglalás
a létért való küzdelem gyalázatos vereségre van kárhoztatva
a győzelem teljesen lehetetlen, megvetéssel kell elfordulni tőle
Békesség titka: nem az eredményeket feleltetjük meg vágyainknak, inkább vágyainkat szállítjuk le eredményeink színvonalára.
„Ha nem vagy megelégedve azzal, amid van, akkor nyomorult vagy, még ha tiéd is az egész világ.”– mondta a római sztoikus Seneca (Kr. u. 65.)
Ez az elv valósággal kiáltott a maga ellentétéért, s ezzel EPIKUROSZ szolgált.
Epikureusok
EPIKUROSZ maga is olyan sztoikus volt, mint Zénón
Szép kertet vásárolt, s azt maga művelte
Itt rendezte be iskoláját
Szépen és kellemesen élt tanítványaival
Séta és munka közben tanított
Kedves, és szívélyes volt mindenkihez.
Szerinte: nincs nemesebb dolog a világon, mint a filozófia szolgálatában állni.
Az apátia lehetetlen, s a gyönyör az egyetlen elgondolható és jogos célja az életnek.
NE a szokott értelemben vett gyönyört keressük, hanem az „ataraxiát” – a nyugalmat, a lelki egyensúlyt, a lélek pihenését.
DE: mindez már ott jár Zénón „apátiájának” szélén.
A rómaiak, amikor Kr. e. 146-ban megjelentek Hellász kifosztására, ezt a két versengő filozófiai iskolát találták. Nem volt csiszolt elméjük, sem idejük a spekulációra, így a többi zsákmánnyal együtt ezt is visszavitték magukkal Rómába.
Érzékeny lélekkel egyaránt nehéz gazdának vagy szolgának lenni.
Róma
Filozófiája főként Zénón iskoláját követte.
Megjelent ez Marcus Auréliusban, a császárban
És Epiktétoszban, a rabszolgában.
Marcus Aurélius, a császár
Nemes, epikai költeménye: A dolgok természetéről
Epikuroszt követi abban, hogy színlelt dicsérettel kárhoztatja a gyönyört.
Majdnem kortársa Caesarnak.
Zűrzavarok és izgalmak közepette élt.
Ideges tolla folyvást a nyugalomhoz, békességhez imádkozik.
A nép között terjedő menny-pokol kultusszal könyörtelen materializmust helyez szembe.
Epiktétosz, a rabszolga
Értekezései: az egész világirodalomban nincs még egy ilyen leverő írás
„Ne kívánd azt, hogy a dolgok választásod szerint történjenek, inkább válaszd azt, hogy történjenek úgy, ahogy történnek, s akkor boldogan élhetsz.”