Arisztotelész után az antik filozófia

Történelmi előzmények

• Amikor Spárta körülzárta és legyőzte Athént, a Kr.e. V. század vége felé, a görög filozófia és művészet szülőanyja elvesztette politikai felsőbbségét, s az athéni szellem ereje és függetlensége hanyatlásnak indult.
• Amikor Kr.e. 399-ben Szókratészt halálra ítélték, vele együtt meghalt Athén lelke is, már csak büszke tanítványában, Platónban lappangott.
• Amikor aztán Macedóniai Fülöp legyőzte az athéniakat és fia, Nagy Sándor három évvel később porig égette Thébait – ténnyé vált, hogy Athén függetlensége kormányzás és gondolkodás tekintetében egyaránt visszavonhatatlanul összeomlott.
• A macedón Arisztotelész uralkodása a görög filozófián – tükörképe volt annak, hogy Görögország politikailag alárendel helyzetbe került a férfiasabb, fiatalabb északi népekkel szemben.
• Nagy Sándor remélte (Arisztotelész tanítványa!), hogy elterjeszti az általa nagyra tartott görög kultúrát hódításai állomásain, de halálával (Kr. e. 323.) meggyorsította a hanyatlás folyamatát.
• Ázsia mennyisége túlságosan soknak bizonyult Görögország minőségével szemben.
• Magát Nagy Sándort is diadalai kellős közepén meghódította a Kelet lelke. Feleségül vette Dareiosz leányát (is) elfogadta a perzsa diadémot, behozta Európába a királyok isteni jogának keleti fogalmát – megdöbbentve a szkeptikus Görögországot azzal, hogy Ő isten.
• Beszivárogtak a misztikus és babonás hiedelmek Hellász szegényebb rétegeibe.
• Gyökeret vertek és erőre kaptak: nemtörődömség, megnyugvás keleti szelleme talajra lelt, a hanyatló és reményvesztett Görögországban.

Sztoikus filozófia

• Kr. e. 310 körül ZÉNON, a föníciai kereskedő hozta be Görögországba.
• Ez csak egy jelenség volt a keleti beszűrődések sokaságában.
• Apatikus belenyugvás, s az a törekvés, hogy a leveretést a gyönyör karjaiban feledjük el.
• Hogyan lehet az ember boldog leigázottan, és rabszolgasorban is.
• Amikor Görögország látta a vérben ázó Chaironeiát, s a hamuvá égett Thébait, akkor hallgatni kezdett Diogenészre, s amikor a dicsőség egészen elköltözött Athénből, a város megérett ZÉNON és EPIKUROSZ befogadására.

ZÉNON

• nem hitt a rabszolgaságban
• szinte keleti fatalizmust vallott
• determinizmus, az „apatheia” filozófiája

Sztoikusok

• hiábavaló az egyéni akarat küzdelme az általános akarat ellen
• a filozofikus közöny az egyetlen ésszerű állásfoglalás
• a létért való küzdelem gyalázatos vereségre van kárhoztatva
• a győzelem teljesen lehetetlen, megvetéssel kell elfordulni tőle
• Békesség titka: nem az eredményeket feleltetjük meg vágyainknak, inkább vágyainkat szállítjuk le eredményeink színvonalára.
• „Ha nem vagy megelégedve azzal, amid van, akkor nyomorult vagy, még ha tiéd is az egész világ.”– mondta a római sztoikus Seneca (Kr. u. 65.)
• Ez az elv valósággal kiáltott a maga ellentétéért, s ezzel EPIKUROSZ szolgált.

Epikureusok

• EPIKUROSZ maga is olyan sztoikus volt, mint Zénón
• Szép kertet vásárolt, s azt maga művelte
• Itt rendezte be iskoláját
• Szépen és kellemesen élt tanítványaival
• Séta és munka közben tanított
• Kedves, és szívélyes volt mindenkihez.
• Szerinte: nincs nemesebb dolog a világon, mint a filozófia szolgálatában állni.
• Az apátia lehetetlen, s a gyönyör az egyetlen elgondolható és jogos célja az életnek.
• NE a szokott értelemben vett gyönyört keressük, hanem az „ataraxiát” – a nyugalmat, a lelki egyensúlyt, a lélek pihenését.
• DE: mindez már ott jár Zénón „apátiájának” szélén.
• A rómaiak, amikor Kr. e. 146-ban megjelentek Hellász kifosztására, ezt a két versengő filozófiai iskolát találták. Nem volt csiszolt elméjük, sem idejük a spekulációra, így a többi zsákmánnyal együtt ezt is visszavitték magukkal Rómába.
• Érzékeny lélekkel egyaránt nehéz gazdának vagy szolgának lenni.

Róma

• Filozófiája főként Zénón iskoláját követte.
• Megjelent ez Marcus Auréliusban, a császárban
• És Epiktétoszban, a rabszolgában.

Marcus Aurélius, a császár

• Nemes, epikai költeménye: A dolgok természetéről
• Epikuroszt követi abban, hogy színlelt dicsérettel kárhoztatja a gyönyört.
• Majdnem kortársa Caesarnak.
• Zűrzavarok és izgalmak közepette élt.
• Ideges tolla folyvást a nyugalomhoz, békességhez imádkozik.
• A nép között terjedő menny-pokol kultusszal könyörtelen materializmust helyez szembe.

Epiktétosz, a rabszolga

• Értekezései: az egész világirodalomban nincs még egy ilyen leverő írás
• „Ne kívánd azt, hogy a dolgok választásod szerint történjenek, inkább válaszd azt, hogy történjenek úgy, ahogy történnek, s akkor boldogan élhetsz.”