Hirdetés
Hirdetés

Övezetek élővilága

A sarkvidék élővilága

sarkvidekA környezeti tényezők közül a hőmérséklet átlaga 0 és –10 Celsius fok között van. Erre az éghajlatra a hideg és a nagyon hosszú tél és a hűvös 2-3 hónapos nyár a jellemző. A csapadék 200-400 mm között hó formájában van jelen. Ez az éghajlat jellemző a tundrára. Ennél mostohább körülmények vannak az északi és déli sarkvidék területein. Az évi átlaghőmérséklet –30 Celsius fok körül van. A tundra növényzete ritkás, szórványos faállományú erdők alkotják. Fái fenyő és a nyír, aljnövényzete a törpe cserjék és lágyszárú növények. Északabbra haladva a fák és a törpe cserjék is elmaradnak, és csak virágtalan növények borítják a talajt (pl.: mohák, zuzmók,) Állatvilágára jellemző a kevés faj, de nagy egyed szám. A növényevők a rénszarvas, a rágcsálók (hörcsögök, lemmingek). A ragadozók a farkas, a róka és a bagoly.

Állandóan fagyos területeken a növényeket csak néhány moszatfaj képviseli. Az állatok jó része tengerlakó csak szaporodás idejére jönnek a szárazföldre. (fókák, pingvinek)

 

A hegyvidékek élővilága

A hegyvidékek emelkedő szintjén az élővilág függőleges irányú övezetessége figyelhető meg. A magassággal változik az éghajlat, elsősorban a hőmérséklet. A 100 méterenként átlag 0,5 Celsius fokos hőmérséklet – csökkenés hatással van az élővilág kialakulására.hegyvidek

A trópusi hegységekben felfelé haladva hasonló a növényzet mint az Egyenlítőtől a sarkok felé haladva. A hegy lábánál a trópusi esőerdőket 1000 méter felett váltják fel a hegyi esőerdők, melyeknek koronaszintjük egységes. A 2000 méter felett a lombhullató és tűlevelű elegyes erdők váltják fel. A 4000 méter közelében az alhavasi törpecserjés, majd a hóhatár előtt a zsombékszerű, pázsitfűfélék és a párnás növésű kétszikűek az uralkodó növények.

A mérsékelt övi hegységekben az alacsonyabb területek lombhullató tölgyeseit és bükköseit a tűlevelű fenyőerdők követik. A 2000 méter feletti szinten a tundrához hasonló növényzet alakult ki. A 3000 méter felett az állandó havas területek birodalma.

 

A tűlevelű erdők élővilága

tulelvelu_erdokA mérsékelt öv hideg területein az északi féltekét körülölelő zónaként helyezkednek el a tűlevelű erdők. A környezeti tényezőt a hőmérséklet határozza meg. Az évnek háromnegyed részét a hideg téli időjárás jellemzi. Az évi középhőmérséklet értéke 0 Celsius fok, a leghidegebb hónap középhőmérséklete –50 Celsius fok körül a legmelegebb hónap középhőmérséklete +20 Celsius fok körül mozog. Rövid a nyár és a tavasz, ősz csak néhány hétig tart. Az évi hőingás itt a legnagyobb. A csapadék éves mennyisége kevés, de az alacsony hőmérséklet miatt ez nem párolog el. Észak felé haladva a lomberdőket kiszorítják a tűlevelű erdők fái. Eleinte elegyet alkotnak majd északabbra haladva teljesen eltűnnek a lomberdőkre jellemző fák a nyír kivételével, és fenyőkkel hatalmas tajgaerdőket alkotnak. A tajgaerdőkből hiányzik a cserjeszint sőt a gyepszint is, e helyett dús mohaszint található melynek vastagsága elérheti a fél métert is. Jellemző fogyasztóik a növényevők (szarvasok, nyulak, rágcsálok és a madarak). Ragadozói (nyérc, coboly, farkas, hiúz) és a mindenevői a különböző medvefajok. A tajga lebontó folyamatai csak lassan mennek végbe a rendkívüli hidegben. Sok helyütt jellemző a tőzegesedés, a talaj szinte az egész év folyamán fagyott.

 

A lomberdők élővilága

lomberdokA mérsékelt öv nedvesebb területein található az összefüggő növénytakarót alkotó lomberdők zónája. A környezeti tényezők közül az 500 mm-t meghaladó csapadéknak nagy jelentősége van. A hőmérséklet minimuma a fagypont alatt van, és a legmelegebb hónap középhőmérséklete 10 Celsius fok felett van, és nagy a hőingás. A szerves anyag nagy részét a fás növények termelik. A téli nyugalmi állapotnak a tavaszi felmelegedés vet véget. A lomberdőket a trópusi esőerdőkkel szemben egyetlen faj (bükk) fafaj alkotja. A lomberdők szintjeinek száma is kevesebb és alacsonyabb is. A felső lombkoronaszint 20-30 m között van. Alattuk a kis termetű vagy fiatal fák alkotják az alsó lombkorona szintet. A cserjeszintet az alacsony növésű fás szárú növények alkotják. A gyepszint lágyszárú növényekből áll. Fogyasztóik a növényevő emlősök (pl.: szarvasok, őzek),ragadozóik (róka, vadmacska, menyétfélék). Gazdag a lomberdők madárvilága. Ezen madarak egy része télen elköltözik, de tavasszal visszatérnek ide. A lomberdők éghajlata kedvező a szerves vegyületek lassú lebontásához. A lebontásban résztvevő férgek, gombák, és baktérium fajok humuszban és ásványi anyagokban gazdag talajt hoznak létre.

 

A füves puszták élővilága

fuves_pusztaA füves puszták zónája a mérsékelt övben, a kontinensek belsejében helyezkednek el. A környezeti tényezők közül a csapadéknak van elsődleges szerepe. Az évi 200-500 mm-es csapadék miatt nem tud kialakulni fás növényzet, ezért lágyszárú összefüggő növényzet borítja. A nyár aránylag meleg, a tél viszont hideg. A növényzetnek két nyugalmi idejük van. Ezekhez a viszonyokhoz az egyszikű pázsitfüvek és a hagymás, gumós növények alkalmazkodtak a legjobban. A termelő növényzet a csapadék mennyiségétől és a talaj minőségétől függően változnak. A kevés csapadékos helyeken törpe füves puszták, a csapadékosabb területeken magasfüvű puszták alakultak ki. Az elpusztuló növények bőséges szerves anyaggal jó minőségű humuszos talajt hoznak létre. A talaj vastagsága eléri az 1 méteres vastagságot is. A füves puszták átmenetét az erdők felé az erdőspuszta képviseli. A táj képét a park jellegű tölgyesek határozzák meg. Fogyasztóik a nagytestű növényevők (pl.: bölények, vadlovak).

 

A szavannák élővilága

szavannakAz egyenlítő éghajlati területétől északabbra és délebbre a szavanna éghajlat alakult ki. Az Egyenlítőtől távolodva a környezeti tényezők megváltozása, elsősorban a csapadékmennyiség csökkenése, átalakítja az élővilág megjelenési képét is. Az évi középhőmérséklet megegyezik az egyenlítői éghajlatéval. Nagy eltérés, hogy egy száraz és egy csapadékos évszak váltja egymást. A csapadékos időszakban a hőingás 1 Celsius fok körül van, míg a száraz évszakban ez lehet akár 10-15 Celsius fok is. Az évi csapadék mennyiség 250-1500 mm között ingadozik. Az őserdőkkel határos területeken a trópusi lombhullató erdők helyezkednek el. Ezek jóval alacsonyabb és jóval kevesebb fa faj alkotja. Ahol a száraz évszak már hosszabb az esősnél, nem alakul ki zárt erdőség. Bőséges fény jut a talajra is, ezért a magas pázsitfűfélékből álló gyepszint az uralkodó, rajta sűrűbb vagy ritkább fás csoportokkal. A csapadékosabb helyeken az erdős szavannát, a szárazabb területeken a füves szavannát találhatjuk. Fogyasztói között rengeteg növényevő faj található. A nagytestű növényevőket a nagytestű ragadozók ejtik el. A szerves anyagok lebontó folyamataiban, a hulladék eltakarításában a dögevő emlősök és madarak is segítenek. A talajban felgyülemlő szerves hulladékot a talaj gomba- és baktériumfajai lebontva ásványi tápanyagokká, humusszá alakítják.

 

A szubtrópusi területek élővilága

szubtropusiA trópusi és a szubtrópusi területek közötti határon alakultak ki a zonális sivatagok. Az évi középhőmérséklet 20 Celsius fok felett van és a hőingás mértéke nagy. A délutáni trópusi forróságot hajnali fagyok követik. A csapadék az évi 250 mm-t sem éri el és előfordul, hogy évek múlnak el csapadék nélkül. Nincs összefüggő növénytakaró, ezek a növények szárazságtűrők. A sivatagi élethez csak néhány igénytelen állatfaj tudott alkalmazkodni. A szubtrópusi öv sivataghoz közelebb eső területein a hosszú szárazság miatt olyan növények fejlődtek ki melyek alacsony párologtatásúak. Ezek a keménylombú erdők. Aljnövényzetét örökzöld cserjék alkotják. A keménylombú erdők állatvilágát főleg a mérsékelt övből idelátogató fajok alkotják. A szubtrópusok monszun éghajlatú területein az esős időszak a meleg nyári hónapokkal esik egybe. Itt a babérlombú erdők dús növényzetű zónája található. Főleg örökzöld babérfélék, tölgyfajok alkotják az erdőket, aljnövényzete a harasztok és a mohák csoportjából kerül ki.

 

A trópusi őserdők világa

A trópusi őserdők az Egyenlítő mentén helyezkednek el. Környezeti tényezői nagyon kedvezőek a dús növényzet és az erre épülő állatvilág kialakulására. Területén egyenletesen meleg hőmérséklet uralkodik egész évben. Az évi középhőmérséklet 25-27 Celsius fok, míg a hőingás mértéke nem haladja meg az 1 Celsius fokot sem. Az évi csapadék mennyiség 1500-5000 mm. között mozog. A nagy páratartalom teszi lehetővé a termelő növények biológiai produkcióját. Az őserdő növényei állandóan lombosak, örökzöldek. Ennek köszönhetően folyamatos virágzást és termésbeérést tapasztalhatunk. A növények magasságától függően több szintet különböztetünk meg.tropusi_oserdok

A felső lombkoronaszintet az erdőből kiemelkedő 50-60 méter magasra növő óriásfák alkotják és nem képeznek összefüggő lombtakarót. Az alattuk növő 20-30 méter magas fák alkotják a középső lombkoronaszintet, melyek már összefüggő lombtakarót alkotnak. Ezek alatt egy harmadik szint is kialakult a 10-15 méter magas fiatal fák csoportja mely szint nem egy-két, hanem több száz fiatal fa fajból áll. Ez a harmadik szint is zárt lombkoranaszinttel rendelkezik, így az alattuk elhelyezkedő cserje szintnek már kevés és az az alatt lévő gyepszintnek szinte már alig jut napfény. Az itt élő növények már természetesen árnyéktűrők. Új növények jelennek meg a lombkorona szinteken, a fánlakó növények, melyek a fák törzsének mélyedéseiben összegyűlő korhadékra, szerves törmelékre telepednek, ennek tápanyagát és az itt meggyűlő vizet használják életműködéseikhez. Egy-egy óriásfán akár 30-40 fánlakó növényfaj is előfordulhat Ezen növények zöld felülete az élőhelyként szolgáló növény lombkorona méretét is meghaladhatja. Az őserdő minden szintjén megtalálható mohák jelentősége a vízraktározásban és az állandó nedvességellátásban van. Az esőerdők gazdag növényvilágára épül a fogyasztók változatos állatvilága. Az elsődleges fogyasztók főleg a lombkoronaszinten élnek. Főbb képviselőik a majmok, valamint a rendkívül színes madár- és rovarvilág. A másodlagos és harmadlagos fogyasztók a hüllők és a macskafélék közül kerül ki. Az esőerdők hatalmas mennyiségű hulladék szerves anyaga a talaj felszínére kerülve rendkívül gyorsan lebomlik. A lebontó élőlények – rovarok, gombák, baktériumok – tevékenységét a meleg, az állandó esőzések nagymértékben elősegítik. A gyors lebontás miatt nincs idő a humuszképződésre, így termőrétege igen sekély és csekély a tápanyagtartalma.

 

Címkék: szavanna



Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!