Környezet- és természetvédelem

Természetvédelem

A természetvédelemcéltudatos, intézményesített társadalmi tevékenység. Célja a természet élettelen (barlangok, földfelszíni formák, vizek stb.) és élő (egyedek, populációk, életközösségek) értékeinek eszmei és tudományos feltárása és szakszerű megőrzése.

A természetvédelem mellett szóló etikai, egészségügyi, kulturális és gazdasági érvek

Az élőlényeket természetvédelmi értékeknek tekintjük. Az utóbbi évtized ökológiai kutatásainak egyszerű érvrendszere sokkoló, de igaz: a földi élet, benne az ember fennmaradásának is az alapja az a genetikai sokféleség. Ez egyetlen működő rendszerként létezik, benne az összes fajnak megvan az a szerepe, amellyel hozzájárul a rendszer működéséhez. Felesleges faj nincs. Az ember elemi létérdeke tehát a sokféleség, ezzel minden egyes faj megőrzése, mert ez a saját további létezésének is a feltétele.

Az élővilágot veszélyeztető tényezőnek tekintünk minden olyan jelenséget, amely a populációk számát vagy a populációk egyedszámát fenyegetik.

A virágszedés és a rovargyűjtés elsősorban a feltűnő külsejű, szép vagy érdekes megjelenésű növényeket és a nagyobb bogarakat fenyegetik. A veszély elsősorban abban rejlik, hogy a virágaiktól megfosztott tövek nem érlelnek magot, és ez az egyedszám csökkenésével jár. Pl. leánykökörcsin, tűzliliom.

A felszaporodó vadállomány főként a legelés és a taposás következtében válhat a növények számára veszélyeztető tényezővé.

A gyomirtás és a permetezés legkülönbözőbb módszerei nem szelektívek, nem kímélnek értékes, védendő vagy védett fajokat sem.

A termelőhelyeket veszélyeztető tényezők közül kiemelkedik a területi igénybevétel, amely a városok terjeszkedés, a „zöldmezős beruházások” gyarapodása következtében fokozatosan szüntet meg természetes élőhelyeket. Ide sorolhatjuk a bányák, valamint a kőbányák tevékenységének veszélyeztető hatásait is.

Veszélyeztető tényezők a termőhelyi viszonyok megváltozása is. Ide sorolhatjuk a csatornázás, a vizek lecsapolása, a tőzegkitermelés élőhelyet befolyásoló hatásait. Veszélyeztető tényezővé válhat azonban a fokozott turizmussal járó taposás, a motokrosszozás és a terepkerékpározás is.

A védett területek típusai

1. A nemzeti parkok a legnagyobb kiterjedésű védett területek. Részben megőrizték egy-egy tájegység védett növény-és állatvilágát, geológiai arculatát, tájképét és kulturális értékeit. Rajtuk meghatározott keretek között és módon mezőgazdasági, erdészeti művelés folyik. Fontos szerepük van a tudományos kutatásban, az oktatásban, sőt a turizmusban is. Nagy részük szabadon látogatható.

2. A tájvédelmi körzetek kisebb kiterjedésűek, jellegükben és fő feladataikban a nemzeti parkokhoz hasonlóak. Fenntartásuk és ellenőrzésük is egy-egy nemzeti park alá rendelt (pl. Ócsai Tájvédelmi Körzet).

3. A természetvédelmi területek még kisebbek, mint a tájvédelmi körzetek. Egy-egy jellegzetes vagy különleges természeti értékekben gazdag élőhelyet vagy azok együttesét ölelik fel. Csak a hazai előírásoknak kell megfelelniük. Gyakran szabadon nem látogathatók (pl. Bátorligeti Legelő Természetvédelmi Terület).

4. A helyi jelentőségű védett területek kijelölése, oltalma és fenntartása az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Lehetnek egyedi értékek, egy-egy kisebb élőhely, vagy több különös ritkaságot magába foglaló hegyoldal, legelő stb.

Hazánk nemzeti parkjai

Őrségi Nemzeti Park, Fertő-Hanság Nemzeti Park, Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Duna-Dráva Nemzeti Park, Duna-Ipoly Nemzeti Park, Kiskunsági Nemzeti Park, Körös-Maros Nemzeti Park, Bükki Nemzeti Park, Hortobágyi Nemzeti Park, Aggteleki Nemzeti Park.

Kiskunsági Nemzeti Park:  hazánk második nemzeti parkja, 1975-ben hozták létre.  1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánították. Tájvédelmi körzetei: Mártélyi, Pusztaszeri. Mártélyi:  nyulak, talajon fészkelő madarak, őzek, a tavaszi áradások idején víz borítja a területet, a nyár folyamán viszont csak a holtágakban és kubikgödrökben marad víz. Pusztaszeri: Értékei között szikes és halastavak, festői morotvák, kubikgödrök, sás- és mocsárrétek, homokpuszták, szikes és pusztagyepek, erdők szerepelnek. A szegedi Fehér-tó egyedülálló madárvilágával az egyik legjelentősebb szikes tavunk. Állatvilága: ugartyúk, réti sas, puli, racka juh, fehér gólya, nagygoda, mocsári teknős, hüllők, rézsikló, pusztai gyalogcincér, sárgarigó, homoki gyík, szalakóta. Növényvilága: csikófark, orchidea, kamilla, sziki üröm, kocsányos tölgy, csűdfű, törpe nőszirom, nyáras-borókás, pókbangó.