Társulások (biocönózis)

Társulások bevezetés

A társulások – életközösség, biocönózis – egy adott helyen, adott időben együtt létező populációk életközössége. Stabil, önszabályozó rendszer.

Természetes társulások:

• Bükkerdőf
• Cseres-tölgyes
• Sziklagyepek
• Puhafa-ligeterdő
• Nyílt homoki pusztagyep

A kultúrtársulások, nem természetes, az ember által létrehozott mesterségesen fenntartott életközösségek. Ilyenek pl. a különféle ültetvények, monokultúrák.

A társulásokon belül megkülönböztetünk:

• tisztán növénytársulásokat, fitocönózisokat, melyeket a társulásokat alkotó növénypopulációk összességei hoznak létre, ez a társulás flórája

• zoocönózisokat, melyeket a társulásokat alkotó állatpopulációk összességei hoznak létre, ez a társulás faunája.

A termőhelyen működő mindenkori ökológiai tényezők meghatározó szerepet játszanak a társulás fajösszetételének kialakításában.

Az ökológiai tényezők:

• külső termőhelyi eredetűek
• belső társulási eredetűek

A külső termőhelyi tényezők kívülről hatnak a társulásra. Ilyenek

• az éghajlati (csapadék, hőmérséklet, szél stb.) tényezők
• a talajtényezők (fizikai és kémiai sajátságok)
• az emberi beavatkozások (kártétel, betelepítés).

A külső termőhelyi tényezők határozzák meg azt, hogy valamely termőhelyen milyen növényfajok élhetnek meg és milyenek nem.

A belső társulási tényezők, az együtt élő populációk kölcsönhatásainak köszönhetők:

• versengés (a tér, tápanyagok, a víz felosztása)
• az alkalmazkodás (pl. fény- és árnyéknövények, geofitonok)
• és a kommenzalizmus
• parazitizmus
• egyéb táplálkozási kapcsolatok

A társulások fajösszetétele

A társulások nem véletlenül együtt élő populációk életközössége. Egy társulást jellemezhetjük a fajösszetételével, melyet a fajlistával adhatunk meg. A fajlistát mintavételezéssel állíthatjuk össze. A társulásokban előforduló fajokat tovább csoportosíthatjuk.

• Uralkodó fajok, amelyek a társulás által elfoglalt területnek több mint a felét borítják. A társulásokat általában az uralkodó fajokról nevezik el, pl. a bükköst a bükkfáról
• Karakterfajok. Valamely faj kizárólagosan egy társuláshoz ragaszkodik, csak annak állományaiban fordul elő (de egy adott állományban nem feltétlenül van jelen), pl. a cseres-tölgyesekben ilyen az illatos hunyor.

A biológiai sokféleség, a biodiverzitás

A biodiverzitás biológiai sokféleség. Az élet megjelenési formáinak gazdagságát, az élővilág változatosságát és változékonyságát kifejező fogalom. Összetettségénél fogva a biológiai szerveződés valamennyi szintjén értelmezhető.

Szintjei:

• faji diverzitás; kifejezi az adott élőhelyen előforduló faj- és egyedszámot.
• genetikai diverzitás, ami a fajon belüli genetikai változatosságot mutatja.

A társulások stabilitása, produktivitása arányos a diverzitásukkal. Minden társulásnak létezik egy optimális diverzitása. A diverzitás növekedése és csökkenése egyaránt veszélyezteti a társulás stabilitását, ezért a természetvédelem egyik legfontosabb feladata a diverzitás megőrzése.