Hirdetés

A populáció

6 perc olvasás
A populáció

A populáció:

  • azonos fajhoz tartozó egyedek,
  • amelyek adott helyen és időben együtt élnek,
  • egymás között szaporodnak, a faj folytonosságát fenntartó szaporodási közösséget alkotnak,
  • tulajdonságai az egyedre nem, csak az egyedek csoportjára jellemzők.
Hirdetés

A populáció nagysága

A populáció nagyságát kifejezhetjük az egyedszámmal.

  • Egy területen az adott faj egyedeinek a száma, a populáció abszolút nagysága.
    • Pontos meghatározása sokszor nehézségekbe ütközik, (pl. pázsitfűfélék).
  • Az egységnyi területen vagy térfogatban az egyedek száma a populáció sűrűsége.
    • Az egységnyi terület mérete fajonként változó lehet.
    • Befolyásolja az adott élőlény testnagysága, mozgása, életmódja, táplálékigénye

A populáció szerkezete

Az élőhelyen a populáció egyedeinek a térbeli eloszlása, melyet az egyedek közötti kölcsönhatások rendszere határoz meg.

  • A legritkább az egyenletes eloszlás, ilyenek pl. az énekesmadarak populációi.
  • Gyakoribb a véletlenszerű eloszlás, mint pl. a pionír pázsitfűfélék csomói, vagy az akáciák eloszlása a szavannán.
  • A felhalmozódó eloszlás főként a növényekre jellemző, szaporodási sajátságokkal kapcsolatos, így az indákkal, sarjakkal szaporodó növényekre jellemző (eper).
  • A szigetszerű eloszlás jellemző pl. a falkában, csordában élő állatokra.
Hirdetés

A populációk változásai

A populációkra szüntelen változás jellemző, legjellemzőbb a populációk időbeli egyedszám változása.

A populációk egyedszám változása függ (a környezet közvetlen hatását figyelmen kívül hagyva):

  • a szaporodási rátától, azaz a születések és a halálozások arányától,
  • a ki- és a bevándorlások számától,
  • az egyedek koreloszlásától,
  • az ivararánytól.

Természetesen, ezenkívül a populáció egyedszáma függ, közvetlenül:

  • a környezet eltartóképességétől,
  • a környezeti tényezők optimális értékeitől való eltérés mértékétől,
  • más populációktól
    • ragadozók,
    • élősködők,
    • versenytársak számától.

Születési ráta

A születések számát a születési rátával adhatjuk meg, amely az egységnyi idő alatt született utódok száma, pl. emberi populációk esetén az 1000 lakosra jutó születések száma.

Hirdetés

A születések számából, azaz a születési rátából következtethetünk a potenciális szaporodóképességre.

  • A potenciális (ideális) szaporodóképesség a lehető legmagasabb elérhető utódszám. Ideális feltételek között a populációk korlátlanul növekedhetnének. Az egyedszámváltozást az idő függvényében ábrázolva egy exponenciális görbét kapunk.
  • A reális szaporodóképesség a ténylegesen megvalósuló szaporodás mértéke. A potenciális szaporodóképességet korlátozza a környezet eltartóképessége (Kapacitás).

Környezet eltartóképessége (K) azt jelzi, hogy az adott környezetben mekkora egyedszámú populáció képes tartósan fennmaradni.

Egyedszám: A valóságban az egyedszám nem áll be egy állandó szintre, hanem az eltartóképesség környékén ingadozik (fluktuál).

 A szaporodási ráta

A szaporodási rátát a születések és a halálozások különbségéből kapjuk meg. A szaporodási rátából a populációk szaporodóképességére, növekedésére következtethetünk.

Hirdetés

A szaporodási ráta

  • általában új élőhelyek benépesítésekor a legmagasabb,
  • kis egyedszám esetén a legnagyobb. Ez persze felveti a beltenyészet – rokonok egymás közötti szaporodása – veszélyét, ami viszont az egyedek genetikai leromlásához vezet. Ezért populációknak van egy kritikus egyedszáma – ún. kihalási küszöb -, amely alatt már a szaporodóképesség rohamosan csökken.

A születések és a halálozások száma döntően befolyásolja a koreloszlást.

A populáció koreloszlása

A populációt alkotó egyedek különböző korosztályokba (korcsoportokba) sorolhatók, és ezek egymáshoz viszonyított arányai határozzák meg a korösszetételt. A korösszetételt a korfával ábrázoljuk, ahol a

  • függőleges tengelyen az egyes korcsoportokat,
  • a vízszintes tengelyen az y tengelytől jobbra a nők, balra a férfiak arányát tüntetjük fel.

Típusai:

  • Növekvő, vagy fiatalodó populáció:
  • az egészen fiatal egyedek száma meghaladja a középkorú és az idős egyedek számát. A természetben az állatokra,
  • ill. a 3. világ elmaradott népességeire jellemző.
  • Stabil populáció:
  • a különböző korosztályokhoz tartozó egyedek aránya nemzedékről nemzedékre változatlan marad.
  • Kihaló, vagy elöregedő populációban a középkorú és idős egyedek száma jóval meghaladja a fiatalokét.
  • Fejlett ipari társadalmakra jellemző, és Magyarországra.
Hirdetés

L Gradáció

A populáció egyedszámának ugrásszerű emelkedése.

  • A kitörést mindig összeomlás követi az eltartóképesség korlátai miatt.
  • Rovarokra (vándorsáska, levéltetvek, gyapjaslepke), egérfélékre, algákra (vízvirágzás) jellemző.

Szaporodási stratégiák

  1. A „K” stratégia (K – konstans (állandó)) A K stratégista fajok:
  • egyedei hosszú életűek, általában nagytestűek,
  • élőhelyeik környezeti feltételei állandóak,
  • hosszú idő után válnak ivaréretté,
  • utódaik száma csekély,
  • fejlett az ivadékgondozás, az utódok felnevelésébe sok energiát fektetnek,
  • a szaporodásuk során az utódok túlélési rátája,
  • ilyenek a nagytestű gerincesek és a fák.
  1. Az „r” stratégisták (r – reproduktív) Az r stratégista fajok:
  • egyedei rövid életűek, kistermetűek,
  • élőhelyeik környezeti feltételei gyorsan változhatnak,
  • rövid idő után válnak ivaréretté,
  • utódaik száma jelentős,
  • nagyszámú utódjuk nevelésére kevés energiát fektetnek, az ivadékgondozás sokszor nem jellemző,
  • a szaporodásuk során az utódok túlélési rátája alacsony,
  • elsőként jelennek meg egy társulás kialakulásánál (pionírtársulás-alkotók),
  • nem versenyképesek.
  • Ilyenek pl. a rovarok, gyomnövények, rágcsálók.

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!