A populáció
A populáció:
- azonos fajhoz tartozó egyedek,
- amelyek adott helyen és időben együtt élnek,
- egymás között szaporodnak, a faj folytonosságát fenntartó szaporodási közösséget alkotnak,
- tulajdonságai az egyedre nem, csak az egyedek csoportjára jellemzők.
A populáció nagysága
A populáció nagyságát kifejezhetjük az egyedszámmal.
- Egy területen az adott faj egyedeinek a száma, a populáció abszolút nagysága.
- Pontos meghatározása sokszor nehézségekbe ütközik, (pl. pázsitfűfélék).
- Az egységnyi területen vagy térfogatban az egyedek száma a populáció sűrűsége.
- Az egységnyi terület mérete fajonként változó lehet.
- Befolyásolja az adott élőlény testnagysága, mozgása, életmódja, táplálékigénye
A populáció szerkezete
Az élőhelyen a populáció egyedeinek a térbeli eloszlása, melyet az egyedek közötti kölcsönhatások rendszere határoz meg.
- A legritkább az egyenletes eloszlás, ilyenek pl. az énekesmadarak populációi.
- Gyakoribb a véletlenszerű eloszlás, mint pl. a pionír pázsitfűfélék csomói, vagy az akáciák eloszlása a szavannán.
- A felhalmozódó eloszlás főként a növényekre jellemző, szaporodási sajátságokkal kapcsolatos, így az indákkal, sarjakkal szaporodó növényekre jellemző (eper).
- A szigetszerű eloszlás jellemző pl. a falkában, csordában élő állatokra.
A populációk változásai
A populációkra szüntelen változás jellemző, legjellemzőbb a populációk időbeli egyedszám változása.
A populációk egyedszám változása függ (a környezet közvetlen hatását figyelmen kívül hagyva):
- a szaporodási rátától, azaz a születések és a halálozások arányától,
- a ki- és a bevándorlások számától,
- az egyedek koreloszlásától,
- az ivararánytól.
Természetesen, ezenkívül a populáció egyedszáma függ, közvetlenül:
- a környezet eltartóképességétől,
- a környezeti tényezők optimális értékeitől való eltérés mértékétől,
- más populációktól
- ragadozók,
- élősködők,
- versenytársak számától.
Születési ráta
A születések számát a születési rátával adhatjuk meg, amely az egységnyi idő alatt született utódok száma, pl. emberi populációk esetén az 1000 lakosra jutó születések száma.
A születések számából, azaz a születési rátából következtethetünk a potenciális szaporodóképességre.
- A potenciális (ideális) szaporodóképesség a lehető legmagasabb elérhető utódszám. Ideális feltételek között a populációk korlátlanul növekedhetnének. Az egyedszámváltozást az idő függvényében ábrázolva egy exponenciális görbét kapunk.
- A reális szaporodóképesség a ténylegesen megvalósuló szaporodás mértéke. A potenciális szaporodóképességet korlátozza a környezet eltartóképessége (Kapacitás).
Környezet eltartóképessége (K) azt jelzi, hogy az adott környezetben mekkora egyedszámú populáció képes tartósan fennmaradni.
Egyedszám: A valóságban az egyedszám nem áll be egy állandó szintre, hanem az eltartóképesség környékén ingadozik (fluktuál).
A szaporodási ráta
A szaporodási rátát a születések és a halálozások különbségéből kapjuk meg. A szaporodási rátából a populációk szaporodóképességére, növekedésére következtethetünk.
A szaporodási ráta
- általában új élőhelyek benépesítésekor a legmagasabb,
- kis egyedszám esetén a legnagyobb. Ez persze felveti a beltenyészet – rokonok egymás közötti szaporodása – veszélyét, ami viszont az egyedek genetikai leromlásához vezet. Ezért populációknak van egy kritikus egyedszáma – ún. kihalási küszöb -, amely alatt már a szaporodóképesség rohamosan csökken.
A születések és a halálozások száma döntően befolyásolja a koreloszlást.
A populáció koreloszlása
A populációt alkotó egyedek különböző korosztályokba (korcsoportokba) sorolhatók, és ezek egymáshoz viszonyított arányai határozzák meg a korösszetételt. A korösszetételt a korfával ábrázoljuk, ahol a
- függőleges tengelyen az egyes korcsoportokat,
- a vízszintes tengelyen az y tengelytől jobbra a nők, balra a férfiak arányát tüntetjük fel.
Típusai:
- Növekvő, vagy fiatalodó populáció:
- az egészen fiatal egyedek száma meghaladja a középkorú és az idős egyedek számát. A természetben az állatokra,
- ill. a 3. világ elmaradott népességeire jellemző.
- Stabil populáció:
- a különböző korosztályokhoz tartozó egyedek aránya nemzedékről nemzedékre változatlan marad.
- Kihaló, vagy elöregedő populációban a középkorú és idős egyedek száma jóval meghaladja a fiatalokét.
- Fejlett ipari társadalmakra jellemző, és Magyarországra.
L Gradáció
A populáció egyedszámának ugrásszerű emelkedése.
- A kitörést mindig összeomlás követi az eltartóképesség korlátai miatt.
- Rovarokra (vándorsáska, levéltetvek, gyapjaslepke), egérfélékre, algákra (vízvirágzás) jellemző.
Szaporodási stratégiák
- A „K” stratégia (K – konstans (állandó)) A K stratégista fajok:
- egyedei hosszú életűek, általában nagytestűek,
- élőhelyeik környezeti feltételei állandóak,
- hosszú idő után válnak ivaréretté,
- utódaik száma csekély,
- fejlett az ivadékgondozás, az utódok felnevelésébe sok energiát fektetnek,
- a szaporodásuk során az utódok túlélési rátája,
- ilyenek a nagytestű gerincesek és a fák.
- Az „r” stratégisták (r – reproduktív) Az r stratégista fajok:
- egyedei rövid életűek, kistermetűek,
- élőhelyeik környezeti feltételei gyorsan változhatnak,
- rövid idő után válnak ivaréretté,
- utódaik száma jelentős,
- nagyszámú utódjuk nevelésére kevés energiát fektetnek, az ivadékgondozás sokszor nem jellemző,
- a szaporodásuk során az utódok túlélési rátája alacsony,
- elsőként jelennek meg egy társulás kialakulásánál (pionírtársulás-alkotók),
- nem versenyképesek.
- Ilyenek pl. a rovarok, gyomnövények, rágcsálók.