Az ivaros szaporodás típusai az állatvilágban
A szaporodás fő célja az utódnemzés, a tulajdonságok továbbadása és a fajfenntartás.
Ivaros szaporodásnál változatos egyedek születnek, mert két szülő tulajdonságát öröklik, ezek keveredhetnek. A szaporodás nem testi sejtekkel, hanem ivarsejtekkel, vagy generatív sejtekkel történik. Ez történhet:
– Ivarsejtek nélküli sejtmaganyagcserével. Csak genetikai keveredés történik. Összeolvad a két sejtmag, majd újra kettéválik. Pl.: eugléna
-Ivarsejtekkel, ivarszervekkel.
A megtermékenyítés lehet külső: ilyenkor a két féle ivarsejt – a petesejt illetve a hímivarsejt – az állatok testén kívül egyesül zigótává, mely szintén a külvilágban fejlődik tovább. Például: halak, békák ikrás szaporodása.
A megtermékenyítés másik típusa a belső: a nőstény testén belül történik a megtermékenyítés. Ezután rakhat az állat petéket – például egyes féregfajok -, vagy tojást – madarak, hüllők -, de fejlődhet az állat az anya testén belül az erre kialakult szervben, a méhben. Az utóbbi fejlődésmenettel fejlődnek az emlősök.
Aszerint, hogy milyen ivarsejteket tud termelni egy állat, léteznek hímnősek (hím és női ivarsejteket is termel, például a legtöbb csigafaj, fonálféreg), vagy váltivarúak (amikor csak az egyikre képesek). A vált ivarú állatoknál előfordulhat ivari dimorfizmus, ilyenkor külső megjelenésben eltér a hím és a nőstény (lásd: kép).
A szaporodáshoz minden állatfajnál társulnak egyedi viselkedésformák, például a madarak násztánca. Ezeknek szerepe, hogy felismerjék egymást az azonos fajba tartozók, és ne másik fajjal keveredjenek. Ilyen viselkedésformát még pókoknál is felfedeztek – amikor a hím pók egy táplálékot ad át a nősténynek „nászajándékként”.
