Az állatok létfenntartási viselkedése
A versengés során alakultak ki az állatokban a jellemző létfenntartási magatartásformák. Az állatok alapvetően fontos létfenntartási viselkedése a tájékozódás. Ennek legegyszerűbb formái a taxisok. Az ingerhez kötött mozgás már az egysejtű papucsállatoknál is észlelhető (az elmozdulás iránya véletlenszerű). Az ilyen vaktában történő tájékozódásnál már jóval fejlettebb, ha az állat különbséget tud tenni az ingerek erőssége között, s ez mintegy vezérli a tájékozódó mozgást (pl. éjjeli lepke).
Másik típus a tárgyak megjegyzéséhez kötött tájékozódás. Az így tájékozódó állat megjegyzi és felismeri a környezetében lévő tárgyak körvonalát, formáját, színét vagy éppen teljes képét és ennek figyelembevételével végzi mozgását (pl. méhfarkas). A tájékozódás aktív formája amikor az állat a maga által kibocsátott jelzések visszaverődéséből következtet helyzetére (pl. denevér, delfin).
Az állatok között a létfenntartásért folyó versengés elsősorban a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozásra irányul. A táplálkozási viselkedés előkészítő szakasza hosszú és egyedenként is igen változó magatartási elemekből áll. A táplálék hiányában előállott éhségérzet az állatot táplálékszerzésre motiválja. Az egyszerűbb táplálékkeresés azokra az állatokra jellemző, amelyek közvetlen környezete egyben a táplálékot is tartalmazza (pl. földigiliszta).
Más esetekben az állat felkutatja, megkeresi táplálékát. Ebben a látás, a szaglás és a hallás útján felismerhető jelzések segítik az állatot. A táplálkozási viselkedés befejező szakaszára a zsákmányszerző magatartás jellemző. A ragadozó állatok zsákmányszerzése támadó magatartással párosul. A zsákmányszerzés öröklött magatartásformái igen változatos közvetlen és közvetett tanult viselkedési elemekkel bővülnek az állatok egyedi élete során. Néhány olyan zsákmányszerzési móddal is találkozhatunk az állatvilágban, amihez különböző eszközöket használnak fel az illető állatok (pl. lövőhal: víz).
A ragadozók támadó, zsákmányszerző formáival párhuzamosan alakultak ki az evolúció során a zsákmányállatok védekező, menekülő magatartásai (pl. sün: tüske). Gyakori védekezés az állatvilágban a rejtőszínek alkalmazása, hasonulás a környékhez, vagy más néven a mimikri jelensége (pl. levelibéka, botsáska).
