Hirdetés

Az állatok viselkedése

16 perc olvasás

Magatartásformák

Hirdetés


Hirdetés

Az élőlények állandó kölcsönhatásban állnak környezetükkel. A növényeket általában mint passzív, az állatokat aktív élőlényeknek tekintjük. Az állatok cselekvéseit, tevékenységeiknek összességét viselkedésnek vagy magatartásnak nevezzük. Az ezzel foglakozó tudományágat etológiának hívjuk. Vannak olyan viselkedési formák, melyek az illető faj minden egyedénél egyformán és mindig azonos sorrendben játszódik le. Például a pókok hálókészítése – a fiatal állatok minden egyéni tapasztalat nélkül képesek a fajra jellemző háló készítésére. Ha ez megszakad, új hálót kezdenek. Ez a viselkedés genetikailag meghatározott öröklött magatartásforma. Ettől különbözik az ösztön, amely alatt egy olyan összetett magatartáscsoportot értünk, amelyben öröklött és tanult elemek egyaránt megfigyelhetők. Például pulykák ivadékgondozó ösztöne, a csibék hangja váltja ki.

Az öröklött viselkedés egyik elemi formája a feltétlen reflex, amely egy meghatározott külső inger hatására feltétlenül bekövetkező egyszerű válasz. Például a szemünk behunyása, ha valami hozzáér.

A taxis is öröklött magatartásforma, inger által irányított helyváltoztató mozgást értünk alatta. Az inger nemcsak kiváltja az állat mozgását, hanem annak irányát is megszabja. Például a légy lárvája a bábozódás előtt néhány nappal kerüli a fényt – a fej végén egy fényérzékelő pont van. Azok az állatok, melyeknek fejlett és kétoldalt szimmetrikusan elhelyezkedő páros érzékszervük van, gyakran úgy választják meg mozgásuk irányát, hogy a kétoldali érzékelést az idegközpont összehasonlítja. Például laposféreg – két egyforma fény.

Hasonló elemi magatartásforma az öröklött mozgáskombináció. Például a mókusok diórejtő tevékenysége – e magatartásformában a dió, mint kiváltó inger beindította a szigorú sorrendben lejátszódó öröklött mozgássorozatot.

Ismeretesek olyan öröklött magatartásformák is, melyek első megjelenéséhez rávezető inger szükséges. Például a naposcsibék táplálékcsipegetése – ujjainak látványa, vagy valami hozzá hasonló tárgy indítja el. Rövid aktiválás után életre szólóan megmarad. A kiváltó inger ezután a táplálék.

Hirdetés

Az öröklött magatartásformákat mindig két alapvető tényező befolyásolja: a külső környezet és az állat belső állapota. A külső környezet hatásai közül csak néhány váltja ki az öröklött viselkedésformákat, ezeket kulcsingernek nevezzük. Pld. a béka egy nagy mozgó tárgyat lát, akkor elmenekül, de ha egy kicsit, akkor el akarja kapni – a kulcsinger a zsákmányállat nagysága és a mozgása. Nikolas Tinbergen – tüskéspikó. Konrad Lorenz – madarak viselkedését kutatva, megalapozta az állatok viselkedésével foglalkozó tudományágat, az etológiát. A normálisnál hatékonyabb választ kiváltó ingereket szupernormális ingernek nevezzük. Pld. kakukkfióka nagyobb szája, csigaforgató tojásai. A válaszreakció másik feltétele az állat belső állapota (idegi, hormonális). Az egyes viselkedési formák lejátszódásához ezek megfelelő működésére, cselekvést kiváltó hajtóerőre, egyszóval motivációra is szükség van. Pld. éhség, félelem, kíváncsiság, szexuális vágy. Az öröklött magatartásformák megjelenését a kulcsinger és a motiváció kölcsönösen befolyásolja.

A változó környezethez való alkalmazkodás során a tapasztaltak hatására az öröklött magatartásformák mellett tanult magatartásformák alakulnak ki az állat élete során. Ezeket az utódok nem örökölhetik. A két magatartásforma együttesen hozza létre az egyedre jellemző viselkedést. A törzsfejlődés magasabb fokán a tanultaknak egyre nagyobb szerepe lesz. Vannak olyan viselkedési formák, melyek tanulása egy bizonyos életszakaszhoz kötött, ilyen alapvető fontosságú a bevésődés folyamata. Például kiskacsák követési reakciója (csak egy-két napig alakítható ki). Ugyancsak fiatalon kell a ragadozóknak megtanulni a zsákmányszerzési viselkedést. Görény – hörcsög esetében a zsákmányállat reakciója váltja ki a tanulási folyamatot (már megvoltak a magatartás elemei, csak sorba kellett rendezni).

A tanult magatartásformák kialakulásának többsége nem kötődik egy bizonyos életkorhoz, hanem az állat bármelyik életszakaszában létrejöhet. Ennek a legegyszerűbb formája a megszokás. Ezen keresztül az állat azt tanulja meg, hogy milyen ingerekre ne válaszoljon. Ennek nagyon fontos a jelentősége, mert megkíméli az állatot a környezetből rájuk zúduló közömbös ingerek tömegétől.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!