Az állatok viselkedése

Ha egy feltétlen reflexhez egy közömbös inger társítottak, akkor a kísérleti állatban kialakult egy olyan reflex, mely kialakulásának alapvető feltétele, hogy a két inger egyidőben gyakoroljon hatást az állatra. Ez a feltételes reflex. Sok állat ezen keresztül tanulja meg természetes környezetének bizonyos ingereit (szag, ágropogás) összekötni a zsákmány vagy az ellenség közeledésével. Pld. Pavlov kutyája.

Bonyolultabb tanulást jelent az aktív cselekvés útján történő tapasztalatszerzés. Pld. macska – ketrec nyitása. A kísérlet során az állat tájékozódó mozgásai közül felismerte a hatásosat, amelyet azután a táplálék rendszeres elérése megerősített. Ez a megerősítés biztosította a mozgás megismétlését. Ekkor az állat önmagát vezérelte, ezt a folyamatot vezérlő más néven operáns tanulásnak nevezzük. Ha a megerősítés elmarad, akkor a tanult viselkedési forma is megszűnik. Edward Thorndike végezte ezt a kísérletet.

Az állatok tanult magatartásformái közül talán a legösszetettebb a belátásos tanuláson alapuló viselkedés. Ez elsősorban az eszközt használó állatoknál figyelhető meg. Pld. csimpánz faág. A tanulás itt abban nyilvánul meg, hogy az állat a probléma megoldására előzetesen kialakított viselkedési elemeket használt fel és azokat megfelelő sorrendbe illesztve egymás mellé, újonnan tanult magatartásformát alakított ki belőlük.

Az állatok létfenntartási viselkedése

A populációk és az egyedek között is állandó versengés folyik a fennmaradásért – ezek összessége a létfenntartási viselkedések. Ezek közül alapvető a tájékozódás. Ennek legegyszerűbb formái a taxisok. Ezek az ingerhez kötött tájékozódási formák már az egysejtű papucsállatkánál is megfigyelhető – kerüli a CO₂-t. A fejlettebb állatok azonban különbséget tudnak tenni az ingerek erőssége között, s ezzel mintegy vezérlik a mozgást. Például a rovar úgy mozog, hogy szemeit egyformán érje a fény – a lepke spirálisan repül bele a lámpába.

Másik típus a tárgyak megjegyzéséhez kötött tájékozódás. Például méhfarkas fészke a tobozokkal.

A tájékozódás aktív formája, amikor az állat maga által kibocsátott jelzések visszaverődéséből következtet helyzetére. Például denevérek – ultrahang, a medvelepke zavarni képes ezt.

A tájékozódásnak fontos szerepe van az állatok vonulásában is. A lazacoknak valószínűleg a kémiai jellemzők vésődnek be. A madarak tájékozódása részben öröklött, részben tanult viselkedésen alapul. Éjszaka valószínűleg a csillagok, nappal a Nap állását figyelik.

Nagyon fontos az állatok táplálkozási viselkedése. Ennek előkészítő szakasza hosszú és egyedenként változó. Az éhségérzet az állatot táplálékkeresésre motiválja – ez pedig attól függően változó, hogy hol helyezkedik el a táplálék (közvetlen környezet – földigiliszta, ragadozónak keresni kell, fenyőormányos bogár, stb.).

A táplálkozási viselkedés befejező szakaszára a zsákmányszerző magatartás jellemző. Ez inkább a ragadozó állatoknál jellemző, ahol támadó magatartással párosul. Például a fiatal róka minden mozgót megtámad, de majd tanul belőle; közvetlen tapasztalat – angliai cinegék. Vannak olyan zsákmányszerzési módok is, amihez különböző eszközöket használnak fel az illető állatok: lövőhal, kaktuszpinty, tengeri vidra, keselyű.

A ragadozók támadó formáival párhuzamosan alakult ki a zsákmányállat menekülő magatartásai. Pld. sün tüskéi, teknős páncélja, kémiai anyagok – tintahal, szalamandrák, ragadozó madár alakjának kulcsingere. Gyakori védekezési mód a mimikri jelensége: övesbagoly lepke, botsáska.

Az állatok szaporodási viselkedése

Az állatok tevékenységének másik alapvető megnyilvánulása. Ez az ivarérettséget elért fajokra jellemző és a legtöbb fajnál időszakonként ismétlődik. A jelentkezését a belső (hormonális) és külső tényezők összhatása jelenti. Az utóbbi kulcsinger sokféle lehet: pld. a napszakok hosszának megváltozása. A sikeres szaporodásnak viselkedésbeli előfeltételei vannak – lehetővé teszi, hogy a különböző nemű egyedek a megfelelő időben és helyen találkozzanak. A szaporodás időszakában belső motiváció indítja ez az állatot a másik nem felkeresésére – erre az időszakra jellemző magatartás a párválasztás. Ebben sok ingernek van szerepe. Pld. rovaroknál szagok, fények, szivárványos ökle, békák hangja. A párválasztáshoz tartozik a hím egyedek közti küzdelem is – sziámi harcoshal.