Hirdetés

Az állatok viselkedése

16 perc olvasás

A párválasztás után következik az udvarlás és nászjáték időszaka. Ennek szerepe, hogy fokozza az izgalmi állapotot és legyőzze az egyedek közti távolságot. Például polipok, tarkalepkefaj együttrepülése, tüskéspikó, lugasépítő madarak (Új-Guinea).

Hirdetés

A párzás során megtermékenyül a petesejt. Sok fajnál ezek lerakása után be is fejeződik a szaporodás viselkedéssorozata – ezek általában sok petét raknak le. Másoknál azonban megjelenik az ivadékgondozás is – ez részben öröklött, részben tanult magatartásformákból tevődik össze, melyet a megfelelő motivációs állapot és az utódok viselkedése vált ki. Fejlett ivadékgondozás már az ízeltlábúak körében is megfigyelhető: ásódarázs, cselőpók. Halaknál: bölcsőszájú hal, sziámi harcoshal és a paradicsomhal habfészke. Kétéltűek: dajkabéka. Madarak: fészeklakók, fészekhagyók.

 

A társas viselkedés alapjai

Sok faj egyedei magányosan élnek, közöttük nincs tartósabb kapcsolat. A szociális kapcsolatoknak mindig előfeltétele egy bizonyos társulási hajlam. A szociális kapcsolatok legegyszerűbb formája az állatok időleges tömörülése. Például a vonulásra összegyűlt állatok (heringek, rénszarvasok). Ennek célja a közös védelem. Ilyen kapcsolat a vadászatra csoportot alkotó farkashorda, vagy a telelésre összetömörült denevércsapat. Ezt a társas viselkedési formát néhány egyed váltja ki, majd ezt a többi utánozza – vonuló halraj. Ezek nyitott tömörülések, tagjaik kicserélhetőek, a létszám változó.

A zárt közösségek egyedeit azonban erős szociális vonzalom tartja össze. A kapcsolat tartós, többnyire a szaporodási időszakra, néha egész életre szól. A közösségbe bekerülő idegen egyedekkel szemben elutasító magatartást tanúsítanak. Ilyen kapcsolat a gerincesekre jellemző család (szülők és ivadékaik). Ez általában az ivadékok felneveléséig tart. A szülők esetenként továbbra is együtt maradnak (hattyú, gibbon). Sok család összekapcsolt együttélése kolónia kialakulását eredményezheti – pingvinek, zebracsorda. Ha a családfeloszlás nem következik be, akkor kialakul a nagycsalád, melyben több generáció él együtt. Sajátos társas együttélés jellemzi az államalkotó rovarok közösségeit – hangya, méh. Jellemző rá a munkamegosztás a kifejlett rovarok különböző alakjai között. Tökéletes összhangját bonyolult biológiai mechanizmusok szabályozzák. Az együtt élő zárt közösségekben az egyedek ismerik egymást, a csoporton belül rangsor alakul ki. A helyekért az állatok megküzdenek, gyakran fizikailag. A legyőzött egyed behódol. Új egyed érkezésekor újra kell rangsorolni. A rangsor kialakulása megelőzi a közösségen belüli összeütközések jó részét.

Még a csoportokban élő állatokra is jellemző bizonyos távolságtartás igénye – a személyes tér nagysága fajonként változó. Egyes fajok a gyakori testi érintkezést is eltűrik (disznók). Az egyedek közötti távolság adott helyzetekben módosulhat – pld. hidegben, ragadozó megjelenésekor csökken.

Hirdetés

Az egy fajhoz tartozó egyedek sok élettevékenységükben erőszakkal igyekeznek egymást eltávolítani. Ez a magatartás az agresszió, s ez kizárólag fajtársakkal szemben érvényesül. A biológiai agresszió alapvető magatartás, amely lehetővé teszi az egyedek számára a populáción belüli erőforrások egyenletes kihasználását, megakadályozza a túlszaporodást.

Az állatoknak élettérre van szükségük. Ezt területvédő magatartással védelmezik. A saját terület egyetlen állaté vagy azonos fajú csoporté (oroszlán). A terület hatása az egyedekre. Az állatok a területüket elhatárolják – énekkel, szaganyagokkal.

 

Az állatok kommunikációja

Az azonos fajhoz tartozó egyedeknek valamilyen módon információt kell cserélniük egymással. Az állatok jelrendszer útján történő hírközlését, információcseréjét az állatok kommunikációjának nevezzük. ez alapvető feltétele a társas kapcsolatok kialakulásának. A jelek fajra jellemzőek. Sok faj kémiai kommunikációra képes – ezt feromonok útján valósítja meg (ezek a kültakaró mirigyeiben termelődnek, majd innen a környezetbe kerülnek). Gyapjaslepke. A feromonoktól származik sok emlős jellegzetes szaga. Gyakran ezek a szagok elősegítik az állatok egyedfelismerési képességét – rágcsáló ivadékai. A kémiai jelzések tartósak, ezért alkalmasak tájékozódásra is – fullánktalan méh. A feromonok másik csoportja az állatokat a közeledő veszélyre figyelmezteti, ilyenkor riasztójelzéseket adnak le, amelyek néhány cm-es körzetben, rövid ideig hatékonyak – hangyák. A párválasztásban is van szerepe az ivari feromonoknak – lepkék (ezt használják ki a növényvédelemben). Az ivadékgondozásban is van szerepe a kémiai inger által keltett magatartásoknak – sügérek. A térbeli eloszlást is meghatározhatják a feromonok – lisztbogár. A területvédő magatartásban is szerepük van – kutyák vizeletükkel jelölik ki a területüket.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!