A szív
Bevezetés
A szív, a vérkeringés központi szerve. Az érrendszerben áramló vér mozgását elsősorban a szív pumpáló mozgása biztosítja. A mellüreg középső részén, kissé baloldalon található a két tüdő között a mellhártyák által határolt üregben. Az emberi szív ököl nagyságú szerv.
A szív szövettani felépítése
A szív falát három réteg alkotja (a vérerekét szintén).
- Külső réteg: a szívburok (pericardium), amely savós folyadékot termelve biztosítja a szív könnyű elmozdulását
A szívburok két lemeze között van a szívburoküreg, melyet súrlódáscsökkentő savós folyadék tölt ki. A szív felszínén a burokban futnak zsírszövettel körülvéve a szívet tápláló ún. koszorúerek. A zsírszövet túltápláltság esetén felszaporodhat, amely zavarhatja a szív mozgását. A koszorúerek megfelelő állapota alapvető feltétele a szív optimális működésének. Túl zsíros táplálkozás esetén az erek belső falára koleszterin tartalmú meszes anyag rakódik le. Ez csökkenti az erek átmérőjét, rontja a szív vérellátását, a szívizomzat elhal, következménye az infarktus. A nikotin érszűkítő hatása miatt a dohányzás ezt tovább súlyosbítja.
- A szív vastag középső rétege: a szívizomszövet (miocardium), ez adja a szív fő tömegét.
- A szív legbelső rétege: a szívbelhártya (endocardium).
A szív felépítése
A szívben négy üreg található:
- felül két pitvar
- alul két kamra.
A szívet egy függőleges válaszfal a szívsövény jobb-, ill. baloldali részre osztja, megakadályozva ezzel hogy az oxigénben dús vér, a széndioxid tartalmúval keveredjen. Embrionális korban a két pitvar között nyílás található, amely azonban a születés után bezáródik, eltűnik. A pitvarok fala igen vékony. A bal kamra fala jóval vastagabb a jobb kamráénál, mivel jóval nagyobb munkát végez (belőle indul ki a nagyvérkör). A belépő (vénák) és a kilépő (artériák) erek a szív felső részén találhatók. A vér áramlása egyirányú, a pitvaroktól a kamrák felé. A vér mozgásának irányítását a szelepszerűen működő szívbillentyűk biztosítják.
A szívben kétféle billentyű található, amelyek a szívbelhártya származékai:
- A pitvarok és a kamrák között: a vitorlás billentyűk
- A kamrák és az artériák között: a zsebes billentyűk
A vitorlás billentyűk
A vitorlás billentyűkhöz a kamra felől ínhúrok kapcsolódnak, amelyek a kamra falából kiemelkedő szemölcsizmokról erednek. A vitorlás billentyűk akkor nyílnak meg, ha a pitvarban nagyobb a nyomás, mint a kamrában, így a vér a pitvarokból a kamrákba áramlik. Ellenkező esetben a billentyűk bezáródnak, a pitvarok felé a túlhajlást az ínhúrok megfeszülése és a szemölcsizmok összehúzódása akadályozza meg.
A zsebes billentyűk
A zsebes billentyűk a kamrák és az artériák határán találhatók. Ha a kamrákban nagyobb a nyomás, mint az artériákban, akkor összelapulva megnyílnak. Ellenkező esetben a három hártyás zseb megtelik vérrel, kidomborodik, és összehajolva megakadályozzák a vér visszaáramlását a kamrákba.
Szívhangok: a billentyűk záródásakor jönnek létre. Az első egy tompa, mély hang (vitorlás billentyűk), a második magasabb hang (zsebes billentyűk). Ha a szív bal kamrájába nyíló, úgynevezett kéthegyű vitorlás billentyű a normálisnál lazább szerkezetű, akkor a billentyű kamrai összehúzódáskor túlmozdul, és kis záródási elégtelenség alakulhat ki. Ennek következménye az, hogy kis mennyiségű vér visszaszivárog a pitvarba és kialakul az úgynevezett mitralis billentyű elégtelenség. Ez légszomjjal, fáradtsággal jár, mivel a pitvarba visszaáramló vér akadályozza a tüdővénák ürülését, ill. a tüdőben a vénás vérnyomás növekedése és a szövetközötti folyadék felszaporodása nehezíti az oxigénellátást. A rendellenesség súlyosabb esetben műtéti beavatkozást tesz szükségesé.
A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere
A szív automatikus működésű. Idegi összeköttetéseitől megfosztva is működőképes, mivel önálló ingerületgeneráló és -vezető rendszere van, amely speciális szívizomsejtekből épül fel. A szívizomsejteké kisebb a munkaizomzat sejtjeinél, de lényegesebben nagyobb a nátrium áteresztőképességük, emiatt alakulhat ki a ciklusos változássor a membránpotenciálban, ami lehetővé teszi a szabályozó rendszereket. Ez a rendszer speciálisan módosult szívizomsejtekből áll. A rendszer főbb részei:
- Szinuszcsomó
- Pitvar-kamrai csomó
A szinuszcsomó az elsődleges ingerképző központ, a jobb pitvar falában található. Percenként 72 impulzust generál nyugalomban.
A pitvar izomzata összehúzódik, és a pitvar-kamrai csomóhoz vezeti az impulzusokat. A pitvar-kamrai csomó másodlagos ingerképző központ. A szinuszcsomó sérülése esetén percenként 45 impulzust generál. Mindezek eredményeképp a szív a pitvarok felől a kamrák felé húzódik össze. A szív működésekor keletkező elektromos impulzusokat a bőr felszínén mérni lehet. Ennek grafikus megjelenítése az EKG.
EKG vizsgálat során a szív elektromos aktivitásán keresztül következtetünk a szív állapotára. Úgynevezett végtagi és mellkasi elektródákból gyűjti össze az elektromos jeleket az EKG-gép. A szívműködésre az idegrendszer és a hormonális rendszer gátló, ill. serkentő hatást gyakorolhat. A szív ingerképző rendszerének meghibásodása esetén ún. pacemakert ültetnek be.
A szív működésének folyamata
A szívműködés folyamatában alapvetően két fázist különböztetünk meg:
- A szív elernyedt állapota – diastole
- Az összehúzódás állapota – sistole
Diastole során a nagyvénák felől vér áramlik a pitvarokba. A pitvarok összehúzódnak, a vitorlásbillentyűk megnyílnak, s a vér az ernyedt kamrákba áramlik. A kamrák megtelnek vérrel, a pitvarok felől jövő összehúzódás átterjed a kamrák falára, a kamrák megkezdik összehúzódásukat. A kamrákban a nyomás nő, s mikor eléri a pitvari nyomást, a vitorlás billentyűk becsapódnak. A kamra sistole fokozódik, s mikor a vérnyomás eléri a nagyartériákban mért nyomást, az eddig zárt zsebes billentyűk megnyílnak, s a vér az artériákba ömlik. A kamrák összehúzódásával párhuzamosan a pitvarok elernyednek, s kezdenek vérrel telítődni (tágulásuk szívóhatást gyakorol a nagyvénákra). A kamrák elernyednek és amikor a kamrai nyomás az artériákban mért nyomás alá esik, a zsebes billentyűk becsapódnak, a vitorlásbillentyűk kinyílva segítik a pitvarok kiürülését. Tehát a pitvarok összehúzódásakor a kamrák elernyedt állapotban vannak, illetve fordítva.
A szív ritmusos összehúzódásaival pumpálja a verőerekbe a vért. A bal kamra a nagy-, a jobb kamra pedig a kis vérkörbe.
Az aortában mért
- legnagyobb nyomást szisztolés – 120 Hgmm
- a legkisebb nyomást diasztolés nyomásnak nevezzük – 80 Hgmm
A szív ritmusos percenkénti összehúzódásának számát, a szívfrekvenciát a pulzusszámmal jellemezzük.
Nyugalmi állapotban átlagosan
- a felnőtteknek átlagosan 72
- újszülötteknek 140
- 12 éves kor körül kb. 80
Az egy összehúzódás alatt kipumpált vér mennyisége a pulzustérfogat, kb. 60-80 ml.
A pulzustérfogat és a szívritmus szorzata a perctérfogat.
Perctérfogat = pulzustérfogat x frekvencia
Nyugalomban: 72 x 70 ml= 5,4 l.
Az érték azonban függ:
- • az életkortól
- • a nemtől (nőknél alacsonyabb)
- • a testsúlytól
Lapozz a további részletekért
