A hormonrendszer szerepe

A hormonrendszer feladatai:

• a többi szervrendszer működésének szabályozása,
• a hormonrendszer szabályozza folyamatosan belső környezet állandóságát;
• növekedést;
• szaporodást.

A hormonrendszer működése:

• valamilyen inger hatására a belső elválasztású mirigy hormont ürít,
• a hormonmolekulát a megfelelő felszíni fehérjével rendelkező sejtek megkötik,
• ezeknek a sejteknek a működése megváltozik.

A hormon termelését szabályozza:

– a belső környezet egyik tényezője:

• a vér nagy cukortartalma a hasnyálmirigy inzulintermelését fokozza,
• hibás szabályozás: cukorbetegség

– egy másik hormon közvetítésével az idegrendszer:

• a tartós hideg az idegrendszeren és az agyalapi mirigy hormontermelésén át fokozza a pajzsmirigy tiroxintermelését, és így a sejtek lebontó anyagcseréjét fokozza,
• hibás szabályozás: strúma;

– közvetlenül az idegrendszer:

• veszélyhelyzet hatására az idegrendszer a mellékveséből adrenalint ürít, amely szimpatikus hatást vált ki,
• hibás szabályozás: stressz.

A hormonok általában nem fajspecifikus anyagok. A hormonokat nem mindig belső elválasztású mirigyek (endokrin) termelik és nem mindig a vér szállítja. A hormonrendszer működését befolyásolja az idegrendszer, egyes szabályozó anyagot maga az idegrendszer termel. Így a hormonrendszert nemcsak endokrin, hanem neuroendokrin rendszernek is szoktuk nevezni.

A hormonok többsége a sejthártya receptorain kötődik meg. A sejthártyába kívülről beépült receptorfehérjék kapcsolatosak a sejthártya belső felszínéhez kötődő enzimfehérjékkel. Amikor a receptorfehérjék megkötik a hormonmolekulát, térszerkezetük megváltozik – a velük érintkező belső enzimfehérje térszerkezetét is megváltoztatják. Az enzimfehérje így képessé válik a rá jellemző enzimaktivitás kifejtésére. A belső fehérje sok hormonreceptor esetében egy olyan enzim, amely ATP-ből ciklikus AMP-t hoz létre. A cAMP (ciklikus adenozin monofoszfát) megváltoztatja a sejt anyagcseréjét a sejt információtartalma alapján, MÁSODIK HÍRVIVŐNEK nevezzük, a kalciumionnal együtt. Vannak olyan hormonok, amelyek átjutnak a sejthártyán, és a sejtmag belsejében a DNS-en kötődnek meg.

A hormonrendszer hatással van a növekedésre és a fejlődésre (tesztoszteron STH, szomatomedinek, TSH, tiroxin, kalcitonin), a nemi működésekre (FSH, LH, PRL, tesztoszteron, ösztrogén, progeszteron, szexuálszteroidok, oxitocin, hCG, GnRF), a viselkedésre (tiroxin, adrenalin, szexuálszteroidok, ösztrogén, tesztoszteron, PRL) és a belső környezet állandóságára. A belső környezet állandóságának a tényezői közül hormonális úton is szabályozható a vértérfogat állandósága (ADH), a vér nátriumion-tartalma és pH-ja (mineralokortikoszteroidok), kalciumion-tartalma (kacitonin, PTH), a vér glükóztartalma , a vér zsírsavtartalama (STH, szomatomedinek, adrenalin, glükokortikoszteroidok). A testhőmérséklet szabályozása: tiroxin és progeszteron.

Az agyalapi mirigy (hipofízis) a hipotalamuszhoz nyéllel kapcsolódó belső elválasztású mirigy a koponyában. Hormonjai kivétel nélkül peptidek. A hipofízis két részre, a hátsó és az elülső lebenyre osztható.

A hátsó lebeny hormontároló szerv. A hipotalamusz nagyméretű neuroszekréciós sejtjeiben képződő hormonok, az oxitocin és a vazopresszin az idegsejtek axonjain jutnak ide, itt raktározódnak. Mindkét hormon innen kerül a vérbe. Az oxitocin egyes simaizomelemek összehúzódását idézi elő. A vazopresszin legfontosabb hatása, hogy a vesében a nefronok elvezető csatornáiban és a gyűjtőcsatornákban fokozza a víz visszaszívását. A hipotalamusz sejtjei érzékelik a vér ozmotikus koncentrációját. Ennek növekedése serkenti a vazopresszin termelődését, így több víz szívódik vissza a szűrletből a vérbe. Az elülső lebenyben számos hormon képződik, termelésüket a hipotalamusz szabályozza. A növekedési hormonhatására a csontok növekedési üteme gyorsul, a fehérjék szintézise fokozódik. A növekedési hormon sejtanyagcserét szabályozó hatása a serdülőkor után is megmarad: a májban a glikogén glükózzá, a zsírszövetben pedig a neutrális zsírok zsírsavvá és glicerinné bomlását fokozza. A tejelválasztást serkentő hormon az emlőmirigyek működését fokozza a szülés után. Az agyalapi mirigy elülső lebenyének további hormonjai más belső elválasztású mirigyek működését szabályozzák visszacsatolással. A hipofízishormon növeli egy meghatározott hormon termelését. Az utóbbi magasabb koncentrációban pedig visszahat az agyalapi mirigyre, és sejtjeiben csökkenti a serkentő hormon képződését. Így a hormonok szintje nagyjából állandó értékre állhat be. A szervezet külső és belső környezetéből érkező ingereket az idegrendszer dolgozza fel, majd ezek alapján szabályozza a hipofízis, és azon keresztül az egész hormonális rendszer működését. Az idegrendszer és a hormonális rendszer működési egységet alkot, ezért neuroendokrin rendszernek nevezzük.