(JŐ MESSZIRŐL…)

(JŐ MESSZIRŐL…) – Vörösmarty Mihály

Jő messziről a bús fiú,
Vágyása többé nem hiú.
     Békélni jő.

Bátyjának nyujtja jobb kezét
Örömmel nyujtaná szivét
     S ah nincsen ő.

Nincs bátyja, nincsen anyja is,
Hajlékát nézné; dőlt az is:
     Csak hamva van.

Ki törli el bús könnyeit
Ki hozza vissza kedvesit?
     Csak maga van.

    *

Él mégis egy szép kedvese,
Könnyét talán az törli le:
     Egy angyal él.

Ki a haláltól elvoná,
Kiért ő lelkét váltaná,
     Ha mégis él.

Oh csendes partnak szelleti,
Szerelmem énekét neki
     Vigyétek el,

Korpády jő, az üldözött
Hogy búja édes karja közt
     Szúnyadjon el,
Hogy szive minden bánatot
     Felejtsen el.

Pest, 1826 vége