„KÖSZÖNÖM”

„KÖSZÖNÖM” – Tóth Árpád

Mit írjak a Kardos Albert
Szép könyvébe? – istenem –
Ó, egy régi, fiatal kert
Képét kéne festenem…

Messzi kertét, drága kertét,
Melynek zsúfolt díszeit
Súlyos őszök elseperték –
S amely mégis itt virít

Bennem, bár gyérebb virággal
S tán fakóbban, a levert
Lomb helyén meghajlóbb ággal –
S amely mégis az a kert,

Mert a tarlott ágak kérgén,
Mint egy szívós és makacs
Beoltott szem, fényre törvén,
Régi kincs nő, drága kacs,

Amely, míg a földön élek,
S omlok bús telem elé,
Megőrzi a fáradt lélek
Vágyát szép és jó felé.

Az a kertész, aki régen
Ily szemet oltott belém,
Mindörökre drága nékem,
Soha nem felejtem én.

Él és zenél még a halk kert,
Győzve súlyos őszökön –
Hadd írom a Kardos Albert
Szép könyvébe: Köszönöm!