Hirdetés

A FÉNYES LÉG MÁR…

1 perc olvasás

A FÉNYES LÉG MÁR… – Tóth Árpád

A fényes lég már halkan elborult,
Arany tüzét beszállja esti pernye, szürke hamv,
Már kétesen világol át a fák között a sárga út,
Nagy, megvonagló test, mely hosszan elzuhant,
A fák fölötte megmeredve állanak,
Nagy lombhajuk bomlott csomókban, fénytelen,
S a síkos égen lomha súllyal száll a nap,
Elejtve mintegy s esve-esve nagy-reménytelen…

Ó, érzed-é, e néma órán, ember…
A dolgok setét tengerén kicsiny sziget,
Megengesztelődve…………..
A gyász edénye lesz most csordultig telt szived…



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!