Negyedik Világ

Negyedik Világ – Szabó Lőrinc

Roncsok, szikrák, fél-árnyak, embriók,
lassan megsemmisültök. Te a csók
lehettél volna. S te? A te neved:
a nő, aki sohase tudta meg,
hogy szerettem. Lélek, kiből a láng
átugrott az időbe, tört szilánk,
idézni próbálsz? Késő. Valaha
még el tudtam volna mesélni a
történetedet – s íme, túlnehéz
érintkeznünk: fogyó kiterjedés
foglya, te, s ti, többiek, hézagok,
síkokká, vonallá hasadtatok:
máris csak emlék s tévedés visz át
hírt hozzátok a Negyedik Világ
utasáról: itt vagyok köztetek,
csak nem fogtok fel, tiszta szellemet,
ti, kikből külön álmotok kivont,
ti, szűnő tér, ti, testnélküli pont.