Hirdetés

Ezerkilencszáz

1 perc olvasás

Ezerkilencszáz – Szabó Lőrinc

Halkulsz, tücsökszó? Miért? Hová viszel?
Miskolc… 1900… Semmi jel?…
Áh: itt még néma vagy!… Mástól tudom:
valaki kiejtett az ablakon…
De máris zendűl képeid sora:
konyha, gang, kert; és sok kukorica;
majd, az utcán túl, tisztán felragyog
a sakk-kocka-táj, földek, ház-sorok,
telepvége… Por (vagy sár!) volt az út…
Zoltán bátyám csizmája egyszer úgy
beragadt a hóban, hogy ott maradt…
Messziről hallottuk a vasutat:
görgő robaj, fütty, mozdonydohogás,
ott dolgozott az apám… Csupa máz,
olaj s korom volt, ha megjött: a kék
munkaruhát anyuka mosta… Szép
piros sárkány repült a rét fölött…
S te is ott voltál mindenütt, tücsök!

Hirdetés

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!