AZ ÉN TORKOM ÁLLÓ MALOM…
AZ ÉN TORKOM ÁLLÓ MALOM… – Petőfi Sándor
Az én torkom álló malom;
Úgy őröl, ha meglocsolom.
Árva szívem a molnárja,
Bánatot hord garatjára.
Hirdetés
Az én feleségem torka
Valóságos pergő rokka;
Hej az én jó feleségem
Pörpatvart fon azon nékem.
Zúg, ha őröl, zúg a malom…
Csak hadd zúgjon, locsolgatom;
Zúgjon, zúgjon – ne halljam meg,
Hogy kincsem rokkája pereg.
Dunavecse, 1844. április-május
