EPIGRAMMOK

EPIGRAMMOK – Petőfi Sándor

                            1

Ujra mosolyg a táj aranyos sugarakba’ fürödve,
     A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen.
Engemet, haj, szeretőm búcsúzó pillanatával
     Holdtalan éjfélként bánat homálya takar.

Dunavecse, 1841. június 23.

                            2

Martial után

Pompej magzatjait Ázsia és Európa temette,
     Őt pedig Afrika; hant ha bizonyára födi.
Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva, mit ámulsz?
     Hogy birt volna a föld egy helye annyi romot?

Dunavecse, 1841. június 23.

                            3

Martial után

Zápor zápor után, a szüret szűnetlenül ázik.
     Bár akarod nem jő szűz bor icédbe, csaplár.

Dunavecse, 1841. június 23.

                            4

A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.

Dunavecse, 1841. június 23.