RÓKA KOMA DOKTORSÁGA
RÓKA KOMA DOKTORSÁGA – Móricz Zsigmond
Róka koma éhes hassal
Vadkörtefa alatt hasal.
Hallgatja, hallgatja
Bús gili búgását,
De még keserübben
Éh gyomra korgását.
Hanem végre egyet gondol
S felszól: Gili, ne dorombolj!
Magam is dalolok ilyet,
Vagy vígat fujj, vagy semilyet.
Szól a gili síró szóval:
– Beteg szegény feleségem,
Nem szolgálhatok most jóval.
– Beteg szegény? Hál’ istennek,
Nagyon örülök én ennek.
Hogyne örülnék, hogy tudom,
Doktor vagyok, meggyógyítom!
– Róka bátya, isten áldja,
Kend a szegény jó barátja…
– No csak semmi szószapora,
Hanem hamar a dologra.
– Hókusz-pókusz! – így a róka,
Csupa móka a mondóka.
Járja, fújja, súgja, búgja,
Ravasz kutya ugyan tudja!
Mikor aztán alig bírja,
Komoly képpel csak kiszúrja:
– Hol van az orvoslás díja?
– Mit fizessek? semmim sincsen!
– Ohó, az nem úgy megy, kincsem.
Én sem kaptam ingyen,
Én sem adom ingyen.
A tudomány méregdrága,
Ez viszen a másvilágra!
Fizetésért mindent,
Ingyen csak a bolond járja.
– Jaj, nem tudok én fizetni,
Fiaimnak sincs mit enni.
– Hát dobd le egy fiad szentem,
Vagy mindet megeszem menten.
Ásó lábam fád kiássa,
Fűrész farkam ki is vágja,
Éles fogam csontjuk rágja.
Mit csináljon szegény gili,
Sírva-ríva csak leveti.
Róka vígan elmegyen,
Másnap ujra megjelen.
S szívszakasztó búra,
Gilit eszik ujra.
Hármat sirat a gili már,
Meghallja a szennyes agár.
– Gili, gili, mi a bajod?
– Oda vagyok, majd meghalok.
Róka doktor fizetésül,
Sorra megesz gyerekestül.
Ásó lába fám kiássa,
Fűrész farka le is vágja,
Éles foga csontom rágja, –
Három fiam élte bánja.
– Jaj te bolond, te oktalan,
Hogy lehetsz ily boldogtalan?
Többet fiad le ne lökjed,
Annak a rossz kutya dögnek.
Hiszen neked úgysem árthat:
Mondjad máskor: „No csak vágjad!”
Hej! becsület nincs azon!
Nem viszi el szárazon!…
Fészked alá ide fekszem,
Falevéllel fedj be engem.
Megfizetem orvoslását,
Nem kivánja többet mását.
Nemsokára jön a róka,
A szájában a mondóka.
– Ásó lábam fádat ássa,
Fűrész farkam ki is vágja,
Éles fogam csontod rágja…
Gili madár az ág hegyén,
Bezzeg mostan hetyke legény.
Lekiáltja: No csak vágjad!
Hogyha arra kedved támad!
Róka koma nagyot néz,
Mi a neved? nagy vitéz!
De bölcs lettél im egyszerre!
Ki tanított téged erre?
De akárki, de akármi,
Nem jó lesz vélem packázni!
… Sétálni visz úri kedvem,
Ha visszahoz utam engem,
Lent legyen egy rongyos kölyök,
Mert a fáját! dühbe jövök.
Uri kedvvel tova sétál,
Egy-kettőre ujra itt áll.
S szólni sem kell, ninini!
Ott lenn mozog valami.
Róka doktor hunyorit:
A kis madár mozog itt!
– Megbocsátok, gili testvér,
Bár az elébb megsértettél.
Meggondoltad magadat,
Ledobtad a fiadat?…
Holnap is csak legyen itt,
Hiába ne haragits!…
Hamm! benn van már a kis gili,
Róka koma nyeli, nyeli…
Hanem jajj!
Nagy a baj!
Róka doktor csuklik, haj!
Soha ilyen madarat,
A ki ilyen nagy darab!
A gilice hogy megnő,
Farkká nyulik, – mi a kő!
S a farkán van az agár,
Róka koma – ez a kár!
