Bor mellett

Bor mellett – Madách Imre

Kivül sötét van és hideg,
Világos jó meleg szobában
Meghitt kisded társaság van,
Emlékét még ez őrzi meg
Rég elmult boldogabb napoknak – –
De szomjúk tán kik ott hallgatnak?
Csitt hát, csitt, mit beszélünk,
Nem kérdik azt mi tőlünk,
A multra mi gondunk,
Igyunk, igyunk!

Gonosz szél kezd kinn lengeni,
Minden nagy és szép a halálé,
S amint közénk is tolja már bé
Jég szellemét – úgy érzeni –
Köszöntésül hát a halálnak – – –
De szomjúk tán kik ott hallgatnak?
Csitt hát, csitt, mit beszélünk,
Örüljünk, hogy mi élünk,
Másokra mi gondunk,
Igyunk, igyunk!

Kivül tél van, szállong a hó,
Télben van a tavasz reménye,
Bizzunk hát, higgyünk a jövőbe:
Mert márma rossz, holnap lesz jó.
Hát a jövő dicső tavasznak – –
De szomjúk tán kik ott hallgatnak?
Csitt hát, csitt, mit beszélünk,
Mi ahhoz úgy sem értünk.
Jövőre mi gondunk,
Igyunk, igyunk!

Mult és jövő, remény, halál
El vélök, mind nem kell mi nékünk!
Élvezzünk csak, s mi fő, szeressünk,
Majd gyermekünk tán jobbá vál,
Mint elhibázott nemzedék mi,
S jobb sorsot vív vagy érdemel ki –
De csitt, csitt, mit beszélünk,
Busuljon más helyettünk,
Nincs semmire gondunk,
Igyunk, igyunk!