MADONNA

MADONNA – Kaffka Margit

Recseg a szálfa, izzik a szőnyeg,
Zúg a kiáltás, a lárma vad.
A halmon – a seikh sátora lángban.
Jaj, szerte-sikoltoz az asszonyi had.
És áll a nagyúr ott hangjaszegetten,
És nincs ki bemenjen nincs ki segítsen.
– Szunnyad a seikh kisfia benn.

Az anyja alélt már rabasszony ölében,
Sok udvari szolga szepegve buvik.
De ott… a csoportbul egy szerecsen asszony
Kitör és rohan az égő kapuig.
Már benn van…! Kihozza, megmenti a dajka!
Ég óvja! Legyen az Alláh keze rajta!
– Szunnyad a seikh kisfia benn.

Recseg a szálfa, izzik a szőnyeg,
Némul a jaj, szó ajkho’ tapad. –
Nézzétek, ott van! Keblin a gyermek!
Sistergő, üszkös gerincfa alatt.
Keblin egy gyermek – takarva rongyba
Az ő kis férge, – szolgaporontya …
– Szúnyad a seikh kisfia benn.

Ott áll. Feléje szitok, üvöltés,
Felemelt öklek erdeje száll.
Köntöse szélin tűzkígyó surran,
Nincs út előtte, mögötte halál.
Igy – lángtul övezten, fiára hajolva,
Vérszin glóriában a fekete Madonna…
– Már szunnyad a seikh kisfia benn.

1903