A DOROGI BÚCSÚN
A DOROGI BÚCSÚN – Kaffka Margit
Faluszépe: Marcsa, guzsalyosba, este,
Azt a csáti legényt hiába kereste.
Nem is várta végig, hazaindult lopva,
Futóvihar szele úgy érte az útba, –
Nyírfalombot rázta, szöghaját zilálta,
Dehogy is ügyelt rá, – hej, dehogy is bánta.
A dorogi búcsún ígérte, fogadta,
Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja!
Hirdetés
Vasárnapi misén Marcsa, faluszépe, –
Fekete kendőbe, – de fehér a képe.
Szomszédasszony súgja, szomszédasszony kérdi:
Mi baja? Ki tudja? – Mindegyik elérti.
Falu szép leánya, – de jó, hogy nem látja,
Belevész a lelke forró imádságba:
– Veszendő életem nagy Isten, te látod, –
Az én szeretőmön ne fogjon az átok…
1901
