(LÁGY TÁJÉK…)

(LÁGY TÁJÉK…) – József Attila

Lágy tájék, csendes est,
tömött, fonott falomb,
ködös hegy búja rezg
a gyenge halmokon.

A völgy aranypiros.
A málnatő meleg
karján buggyos, zsiros
papiros szendereg.

Változata a Harmatocska.