Hirdetés

A tavaszhoz estendén

2 perc olvasás

A tavaszhoz estendén – Fazekas Mihály

Itt vagy hát már óh kezdetnek
     Legfelségesb példája,
A felserdült természetnek
     Nagy pompájú mátkája!
Jer, tiszteljük szűz keblébe
     Hol kis zefir puha szele leng
S a rábámult csendességbe
     Egy andalgó fülemile zeng.
Itt, hol még egy bódúló is
     Egy percet meghiggadna,
Egy országot feldúló is
     Lágy érzéssel borzadna,
Itt érezzük, hív pajtások,
     A szent erkölcs nemes erejét,
Hadd kapkodják másutt mások
     A képzelt jó buja kebelét.
Jertek, hívek, s a gunnyasztó
     Hajnal lassú lángjánál
Áldozzunk a szívforrasztó
     Egyesség oltáránál,
A titkok szent egyházának
     Igy ballagjunk falai körül,
Míg a kétség árnyékának
     Bóldog lelkünk felibe nem ül.
Addig a szép természetben
     Hordjuk tisztán szívünket,
Még itt egy ily víg életben
     Kezdjük dicsősségünket,
Hadd búzgassa mindég vérünk
     Jó erkölccsel tele szeretet,
Úgy mindent oly vígan érünk,
     Amint értünk ma kikeletet.

Hirdetés

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!