Hirdetés

PSALMUS 51.

PSALMUS 51. – Balassi Bálint

ad notam: “Az Szentháromságnak, kinek imádkoznak”

1
Végtelen irgalmú, óh, te nagy hatalmú
       Isten, légy már kegyelmes!
Onts ki mindenestöl jódot rám kebledből,
       mert lá, mely veszedelmes
Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág éngem,
       mert nagy sebbel sérelmes.

2
Mosd el rólam immár, kit lelkem alig vár,
       mosd el bűnöm rútságát,
S együtt a rút hírrel, mint rút bűzt, enyészd el
       förtelmem büdös szagát;
Esmérem vétkemet, kiért nap éngemet
       rettent, mutatván magát.

3
Csak néked vétkeztem, bűnt ellened töttem,
       óh, kegyelmes Istenem,
Kit semmi ravaszság nem csalhat, s álnokság
       rejtve előtted nincsen,
Mert az nagy kék égből, mint királyi székből
       látod, mit mível minden.

4
Ha érdemem szerint reám eresztesz kínt,
       vészek, s jaj, hová légyek,
Ha teljes éltemben bűnt tettem mindenben,
       bizony Pokolra mégyek,
Mert még létem előtt testem megfertözött,
       óh, Istenem, már medgyek?

5
Éngem mert vétkével anyám éltetett el,
       méhében hogy hordozott,
Vétket te penig bánsz, igazt szeretsz, kívánsz,
       ki tiszta szívet hozott,
Hogy életre adál, azonnal oktatál,
       mint érteném titkodot

6
Én rút, háládatlan azért, foghatatlan
       Isten, hozzád kiáltok,
Tisztíts izsópoddal, irgalmasságoddal,
       mert lá, ki nagy kínt vallok,
Hogy undok vétkemből megtisztulván belöl
       légyek szebb, hogysem vagyok!

7
Légyek fejérb hónál, s örömmondásoddal
       tölts bé az én fülemet,
Élemíts elmémet küldvén örömedet,
       ne száraszd ki velőmet
Csontomból bánattal, ne nézz rám haraggal,
       mosd el inkább vétkemet!

8
Teremts ismét bennem teremtő Istenem,
       tiszta szívet kegyesen,
Fúdd belém ismegént, hogy nagy szívem szerént
       lelkem igazt szeressen,
Éngem, romlott szegént, rossz érdemem szerént
       haragod el ne vessen!

9
Ne fossz meg lelkedtől, sőt idvösségemről
       mondj örömet már nékem,
Szentelő lelkeddel hadd épüljön meg fel,
       mint azelőtt, bús lelkem,
Hogy sok tévelyedtek tehozzád térjenek,
       követvén bízvást éngem.

10
Az kövér áldozat jó kedvet nem hozhat,
       jól tudom, Uram, néked,
Mert ha az kellene, örömest tisztelne
       bús fejem azzal téged,
Töredelmességgel, buzgó könyörgéssel
       beszéllem azért néked:

11
Ímé, kioldoztam, s teelődbe hoztam
       fene ötte sebemet,
Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz,
       szánd keserves fejemet,
Bűneim kínjával, testem fájdalmával
       ne gyötörd életemet!

12
Ha előbb nem hadtad, sőt hozzád fogadtad,
       tahát mostan se hadd el
Jóvoltodból szegént, jó szokásod szerént
       Sion falát támaszd fel,
Hogy mint áldozatot, adjak úgy hálákot
       ki néked leginkább kell.


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!