Hirdetés

PSALMUS 6.

PSALMUS 6. – Balassi Bálint

[ad notam: “Az Szentháromságnak, kinek imádkoznak”]

1
Óh, magas egeknek, nagy mély tengereknek
       igazgató Istene,
Szárazföldnek víztől, sötétnek világtól
       elválasztó mestere,
Uram, ím, kiáltok, én könyörgést nyújtok,
       nézz áldozó tüzemre!

2
Nagy búsulásodban, tüzes haragodban
       ne feddj meg most éngemet,
Sok gonoszságomért, fertelmes bűnömért
       ne ítéld meg lelkemet,
Ne sújts, se ne büntesd, előled el se vesd
       nyomorodott fejemet!

3
De könyörülj rajtam, mert már elbágyadtam
       bűneim terhe alatt,
Bűn lelkemet veszti, betegség tökéli
       senyvedett csontaimat,
Te, Uram, ez tőrben, lelki fekélyekben
       orvosold meg szolgádat!

4
Lelkem is elrémült, fejem penig hevült
       gyakor kísértetekkel,
Időről időre jőni segítségre
       meddig halogatod el?
Már nagy sok ezerször általjárt az nagy tőr,
       jüjj el már segétséggel!

5
Fordulj hozzám arccal, lássam valósággal
       orcád élő vígságát,
Mint kígyót ó héjból, ez sok álnokságból
       ments ki szegény szolgádat,
Idvözíts lelkemet, irgalmasságodért
       kóstoljam jóvoltodat!

6
Mert ha szent könyvedből, vérrel nyert környékből
       éngemet el-kitagadsz,
Pokolnak tüzére, végetlen veszélyre
       bűneimért taszítasz,
Soha háláadást, örök magasztalást
       úgy éntőlem nem hallasz!

7
Ímé, megfáradtam, ugyan ellankadtam
       gyakor fohászkodásban,
Mind éjten-éjtszaka szemeim világa
       elfogy az nagy sírásban,
Könyveim, mint patak, széllyel úgyan folynak
       éjjeli nyoszolyámban.

8
Súlyos kezeidet, sudaras vessződet
       testem el nem állhatja,
Mert az ellenség is, imitt is, amott is
       fejemet pirongatja,
Kétféle veszélyben, mint tengeri szélben
       testem halálát várja,

9
De mindazonáltal forduljatok háttal,
       lelkemnek ellenségi,
Távozzatok tőlem, s menjetek előlem
       életem kergetői,
Azkik álnokságnak, nagy sok hazugságnak
       voltatok követői!

10
Mert én szám szózatját, buzgó imádságát
       az nagy Úr meghallgatta,
Nagy sok óhajtásim, sűrű könnyhullásim
       orcámról mind elmosta,
Mint napot rút ködből, undok bűneimből
       lelkemet megtisztítta.

11
Tahát szégyenséggel, hátra sietséggel
       ellenségim fussanak,
Megvakult szemekkel, reszketeges kézzel
       már mind elnémuljanak,
Ugyanazon tőrben, kit hántak előmben,
       nyakra-főre hulljanak!

12
Ezt megengedd, kérlek, ne nézzed bűnömnek
       megsebhető dagályát,
Ha tisztességemre látod életemre
       szívemnek kívánságát,
Mert én benned bízom, tudom, hogy meglátom
       örömöm felkölt napját.

Jegyzetek

1.

2.

3. E vers Hozzám követséggel


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!