Hirdetés

HARMINCHETEDIK EZT AKKOR SZERZETTE, MIKOR AZ FELESÉGÉTŐL ELVÁLT; KIBEN EMLÉKEZTETI CUPIDÓT ARRA, AMIT VENUS ŐÁLTALA FOGADOTT NÉKI, HA FELESÉGÉTŐL BÉKÉVEL ELVÁLIK, KIRE MEGFELEL CUPIDO, JULIÁT MUTATVÁN S DICSÉRVÉN NÉKI

HARMINCHETEDIK EZT AKKOR SZERZETTE, MIKOR AZ FELESÉGÉTŐL ELVÁLT; KIBEN EMLÉKEZTETI CUPIDÓT ARRA, AMIT VENUS ŐÁLTALA FOGADOTT NÉKI, HA FELESÉGÉTŐL BÉKÉVEL ELVÁLIK, KIRE MEGFELEL CUPIDO, JULIÁT MUTATVÁN S DICSÉRVÉN NÉKI – Balassi Bálint

[azon nótára]

1
Ez világgal bíró, felséges Cupido,
       emlékezzél meg szódra!
Mit fogada anyád énnékem általad,
       ha az megszabadulna,
Ki már megszabadult, tőlem el is vadult,
       jut eszembe gyakorta.

2
Felele Cupido – úgymond -: Nagy búskodó,
       keserves, régi hívem,
Kit sok jókkal láttam, sokat is kínzottam,
       de igaznak esmértem,
Ne bánkódjál semmit, mert hamar megvidít
       tégedet ígéretem.

3
Amhol szép Julia, anyám helytartója
       ez föld kerekségében,
Szemében nyilamot, horgas kézíjamot
       adtam szemüldekében,
Szenem ajakában, fáklyám orcájában,
       mézem foly beszédében.

4
Illendő kedvesség, gyönyörű ékesség
       valami volt énbennem,
Azt mind ő módjában, szavában, dolgában
       csak reá helyheztettem,
Anyám fényes haját, gyöngyszín apró fogát
       néki tőle megnyertem.

5
Erkölcsét Diana, elméjét Minerva,
       Mercurios beszédét
Őnékie ádta, mert kedves barátja
       mindenik, szép személyét
Szereti, kedveli, böcsüli, tiszteli,
       kívánja szerencséjét.

6
Cupido így szólván, szememet fordítám,
       tekinték Juliára.
Mondék: De mit tréfálsz? Juliával mit csalsz?
       Hiszem tudod, kicsoda!
Ez az, ki kevésért éngem örökké sért,
       lelkem szernyő kínjára.

7
Felele: Nem csallak, sőt ismét megáldlak
       ő édes szerelmével,
Hozzád felgerjesztem, csak véled égetem,
       hogy örülj személyével,
De meglásd, hogy jobban becsüljed ezután,
       ne bánts keserűséggel!

8
Minden keménségét, nagy idegenségét
       anyám meglágyította,
Hozzád gyűlölségét, nagy kegyetlenségét
       jó kedvre fordította,
S te nagy szerelmedre ismét gerjesztette,
       kezedbe ismét adta.

9
Ez amaz Julia, kinek ábrázatja,
       mint címer egy pecsétbe,
Szívedben felmetszve, kiben magát nézze,
       ha képét tükerébe
Ő látni akarja, mert ott szebben látja,
       minémő színe, képe.


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!