Hirdetés

VENUS CUPIDÓT KÜLDI ELVÁLT SZOLGÁJA UTÁN, KI ÁLTAL VISSZAHÍVATJA

4 perc olvasás

VENUS CUPIDÓT KÜLDI ELVÁLT SZOLGÁJA UTÁN, KI ÁLTAL VISSZAHÍVATJA – Balassi Bálint

1
Hozzám követséggel küldte sietséggel
       Venus asszony Cupidót,
Halljad – úgymond -, kérlek, most tőled nem félek,
       Venus anyám mit hagyott,
Követségtételem és választvitelem
       mindjárt nem bont szándékot:

Hirdetés

2
Köszöneti után néked Venus anyám
       énáltalam izeni,
Háládatlanságod s állhatatlanságod
       valójában hogy érzi,
Másfelől peniglen, hogy ilyen hirtelen
       megvetetted, neveti.
Az hirtelenséget, s gondatlan esetet
       bánat szokta követni.

3
Nem azért izente, hogy el ne lehetne
       udvara nálad nélkül,
Ki bír királyokkal, bölcsekkel, urakkal,
       ellehet nálad nélkül,
De hogy megmutassa, hogy dolgodat bánja,
       bár vétettél mód nélkül.
Kegyelem bűnösnek, nem pedig szenteknek
       adatik istenségtűl.

4
Vétkedet bocsátja, sőt elő sem hozza,
       ha térülsz kegyelemhez,
Mivel eddig bírtál, azon hatalommal
       bocsátja kezeidhez;
Ne gondold, oly könnyen ez véghez mehessen,
       nem fér emberségedhez.
Se te hűségedhez, se esküvésedhez,
       se te természetedhez.

5
Magad is megszánnád, így nem bosszontanád,
       hogyha látnád bánatját,
Sérti méltóságát, úgy várja halálát,
       éri könny könnyhullását,
Néha ha csendesül, fejehajtva eldűl,
       felejti magamagát.
Vagy – úgymond – meghalok, halált annak hozok,
       ki elszólta szolgámot.

6
Ezereken vadnak, azkik kívánkoznak,
       udvarában jussanak,
De az sok közül is, kit válasszon, kevés,
       kinek azttat mondhatnak:
Ennek mind erkölcse, vidámság termete,
       illik szolgálatjának.
Mert eszest és józant, hívet és az tisztát,
       válogatja magának.

7
Lám, magad is vallod, nem is tagadhatod,
       anyád helyett anyád volt,
Vett fel árvaságbúl és ártatlanságbúl,
       maga hogynem szoptatott,
Az jótéteményért nehéz kegyelemért
       venni háládatlanságot.

FELEL AZ UDVARI SZOLGA CUPIDÓNAK ÉS ELŰZI MAGÁTÓL

8
Szemtelen gyerkölce, nyughatatlan elme,
       orvosolhatlan méreg,
Lám, hová egyszer férsz, onnan nehezen térsz,
       odaragadsz, mint kéreg,
Kellesz, vagy nem kellesz, senkit meg nem kérdesz,
       vagy mindenütt, mint féreg.

9
Ki bízta most reád, hogy hozzám jüjj magad
       hízelkedű beszéddel,
Éngem Venus asszony hogy visszakívánjon,
       csempeskedjél nyelveddel?
Világgal ha bírhat, reám nem szorulhat,
       nemcsak éngem nevelt fel.

10
De ha úgy volna is, ne gondold soha is,
       éngem visszahitegess,
Honnét kieveztem, tőrbűl kivergődtem,
       ismét hogy visszavihess,
…………………………………………………….
       ………………………………….

11
…………………………………………………….
       ………………………………….,
Könnyen elkerüli, ki nem akar esni
       mélyére örvényének,
Így semmi hitele s előmenetele
       nincsen te beszédednek.

12
Gismunda békével élne Gisquardussal;
       Leander Diomedessel,
Lyda, Lucretia, Penelope, Elissa
       vigadnának örömmel,
De te az halálra, te az kárhozatra
       vivéd nyalka beszéddel.

13
Aeneast, Achillest, Parist, Aristotelest
       kicsalád ez világbúl,
Sok más ezereket, nem győzöm neveket,
       ölél meg ártatlanul,
Kerítő beszéddel küldéd ígérettel
       poklokra az udvarbúl.

14
Többé, te marcona, mint megmondtam vala,
       ne kerülj énelőmben,
Már egyszer tegzedet, puzdrás nyilaidat
       porrá törtem kezemben,
Bizony szárnyad szegöm, lábad kettétöröm,
       úgy jüjj másszor előmben!


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!