RANGOS KOLDUS

RANGOS KOLDUS – Arany János

Csak hiába! elmaradt az
   A világtól, aki vén:
Tudta nélkül nagy „fejlődés”
   Folyt le, s foly e sártekén.
Demokrata lett az úrból,
   A koldus meg rangra vágy, –
Hát’szen úr ki más legyen, ha
   Többé nincs úr, se jobbágy?

Másszor ő is csak szegény volt,
   Nyomorult, szánt, megvetett;
Nem is igen „ámbiálták”
   Akkor ezt az életet:
Most közőlünk minden tízből
   Egy e szép pályán halad;
Sőt, ha így gazdálkodunk, még
   Többségben is lesz a had.

Ne gondolj az utca-sarkra,
   Oh ne! édes olvasó:
Aki ott áll, az nem koldus,
   Az szegény, szánnivaló;
Könyörülj meg sántán, bénán:
   Éhező gyermeknek adj:
(„Ezerennyit” ígér a Könyv –
   Hanem ez uzsora nagy.)

Koldus ő nagysága hozzád
   Bekopogtat egy napon, –
(És ez egy nap sűrün fordul);
   Kezdi bókon, hírlapon:
Hogy olvasta rólad ezt, azt…
   S míg kártyáját forgatod,
(Mert beküldte: Chevalier N. N.)
   Hogy’ fogadd el? nem tudod.

Mutat ordót, bizonyítványt,
   Köz- s magános levelet;
Ha vendég jön, azt kivárja,
   Négyszemközt marad veled:
Szemlesütve és zavartan
   Ülsz, mint vádlott a padon:
„Ily nagy úron mit segít az
   Én csekély szolgálatom?…”

Erre ívet von ki zsebből,
   Szép a kalligráfia,
S megmutatja, hogy hová kell
   A nevét beírnia,
Ki Deákkal és Tiszával
   Óhajt lenni egy lapon;
„Mi jótékony célra?” kérded;
   „Nemes a cél, mondhatom:

Egy dicső ház végső sarja –
   (Tudja: Várna, meg Mohács…)
Nem lehet, ha birtok már nincs,
   Sem szijjgyártó, sem kovács.
Volt, igaz, még egy tenyérnyi:
   De a rozsda és aszály…
No, meg Homburg, s a zsidóság…
   Hanem a rang: az muszáj.”

Végre látod, az egészből
   Hogy mi lóg ki: a „fizess!”
Fanyalogva mondod: „Itt van,
   – Nem telik sok – pár tizes.”
Te örűlsz, hogy így kiszurtad
   (Ami nem volt) a szemét:
Ő örűl, hogy a népkonyhán
   Meglesz mára az ebéd.

(1877 júl. 27)