RANGOS KOLDUS
RANGOS KOLDUS – Arany János
Csak hiába! elmaradt az
A világtól, aki vén:
Tudta nélkül nagy „fejlődés”
Folyt le, s foly e sártekén.
Demokrata lett az úrból,
A koldus meg rangra vágy, –
Hát’szen úr ki más legyen, ha
Többé nincs úr, se jobbágy?
Másszor ő is csak szegény volt,
Nyomorult, szánt, megvetett;
Nem is igen „ámbiálták”
Akkor ezt az életet:
Most közőlünk minden tízből
Egy e szép pályán halad;
Sőt, ha így gazdálkodunk, még
Többségben is lesz a had.
Ne gondolj az utca-sarkra,
Oh ne! édes olvasó:
Aki ott áll, az nem koldus,
Az szegény, szánnivaló;
Könyörülj meg sántán, bénán:
Éhező gyermeknek adj:
(„Ezerennyit” ígér a Könyv –
Hanem ez uzsora nagy.)
Koldus ő nagysága hozzád
Bekopogtat egy napon, –
(És ez egy nap sűrün fordul);
Kezdi bókon, hírlapon:
Hogy olvasta rólad ezt, azt…
S míg kártyáját forgatod,
(Mert beküldte: Chevalier N. N.)
Hogy’ fogadd el? nem tudod.
Mutat ordót, bizonyítványt,
Köz- s magános levelet;
Ha vendég jön, azt kivárja,
Négyszemközt marad veled:
Szemlesütve és zavartan
Ülsz, mint vádlott a padon:
„Ily nagy úron mit segít az
Én csekély szolgálatom?…”
Erre ívet von ki zsebből,
Szép a kalligráfia,
S megmutatja, hogy hová kell
A nevét beírnia,
Ki Deákkal és Tiszával
Óhajt lenni egy lapon;
„Mi jótékony célra?” kérded;
„Nemes a cél, mondhatom:
Egy dicső ház végső sarja –
(Tudja: Várna, meg Mohács…)
Nem lehet, ha birtok már nincs,
Sem szijjgyártó, sem kovács.
Volt, igaz, még egy tenyérnyi:
De a rozsda és aszály…
No, meg Homburg, s a zsidóság…
Hanem a rang: az muszáj.”
Végre látod, az egészből
Hogy mi lóg ki: a „fizess!”
Fanyalogva mondod: „Itt van,
– Nem telik sok – pár tizes.”
Te örűlsz, hogy így kiszurtad
(Ami nem volt) a szemét:
Ő örűl, hogy a népkonyhán
Meglesz mára az ebéd.
(1877 júl. 27)