ÖRÖKKÉ!
ÖRÖKKÉ! – Arany János
Prometheusz nem vagyok, de kínját érezem,
Mint régi Tantalusz szomjazva éhezem,
Fut perceim nyugalma.
Csak most világosak előttem a mesék,
A szüntelen fogyó s kiújuló vesék
És a tünékeny alma.
Hirdetés
Ott űl az alkotó, az istenember, ott!
Kaukázus bércin egy örökéltű halott…
(Az utolsó évekből)
