A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A Tudor-abszolutizmus

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
6239
Nyomtasd
Dátum: 2012-04-25 Küldd tovább
  Letöltés

1. A Tudor-abszolutizmus

 

A tőkés fejlődés csírái már a XV. század elején megmutatkoznak. Az angol abszolutizmus megteremtése az 1485-1603 között öt uralkodót adó Tudor-dinasztiához fűződik.

A Tudor-ház első tagja, a Rózsák Háborújából (1455-1485) győztesen kikerülő VII. Henrik (1485-1509) józan, megfontolt uralkodó, takarékosan bánt a jövedelmekkel (talán még kissé zsugori is volt). Alapvető céljának tekintette, hogy a Rózsák Háborújához hasonló polgárháború soha többé ne törhessen ki Angliában, s ennek érdekében megtörte az arisztokrácia hatalmát (megtiltotta számukra a zsoldosok felfogadását), ill. a Star Chamber (Csillagkamara, tkp. királyi bíróság) létrehozásával az arisztokraták fölé is kiterjesztette bírói jogkörét.

Új arisztokrata családokat (pl. Cecil, Bacon, Russel) emelt fel, akikre ellenzékével szemben támaszkodhatott. Szilárd anyagi bázist teremtett magának, pl. azáltal, hogy adókat szavaztatott meg hadi célokra, majd “elfelejtette” megindítani a hadjáratokat. Adószakemberei gyakran szálltak ki pl. iparosokhoz, majd indok nélkül felemelték az adót (Morton vasvillája), de vigyáztak arra, hogy a kivetett adó ne legyen irreális nagyságú. Politikájának sikerét mutatja, hogy halálakor mintegy 15 évnyi bevétel halmozódott fel a királyi kincstárban.

 

2. Utódja VIII. Henrik (1509-1547)

idővel sikeresen elherdálja az apjától örökölt vagyont. Ennek oka részben az államgépezet működtetésének költségeiben, részben a VIII. Henrik által vezetett fényesebb, reneszánsz udvartartás költségeinek köszönhető, részében pedig a Henrik által folytatott egyensúlyi politikájának, melynek értelmében a kontinensen zajló háborúkban igyekezett a gyengébb felet (pl. a spanyol-francia konfliktus idején a franciákat) támogatni.

Henrik összeütközésbe kerül az egyházzal is, mivel pénzügyi gondjainak enyhítésére igyekszik a Rómába áramló egyházi jövedelmeket (Péter fillérek, annaták (az újonnan kinevezett püspök a püspökség első évi jövedelmét a pápának adja)) szekularizálni. Első felesége Aragóniai Katalin spanyol hercegnő (V. Károly nagynénje), akitől csak egyetlen leánygyermeke születik. VIII. Henrik a dinasztia folytonosságának fenntartása érdekében, ill. – a franciák támogatása miatt – egyre kínosabbá váló spanyol szövetség lerázására 1526-ban bejelenti válási szándékát, de mivel nem sikerül kimutatni négy generáción belüli rokonságot (azaz vérfertőzést, a válásnak a korban egyedül elfogadhatónak tartott okát) a két család között, ezért a pápa hosszas halogatás után 1534-ben megtagadja a válás kimondását (köszönhetően annak is, hogy az 1527-es Sacco di Roma után a válást egyáltalán nem támogató spanyol uralkodó lekötelezettje).

Henrik – kihasználva az angol parlament pápaellenességét – 1534-ben olyan törvényt fogadtat el a parlementtel, mely kijelenti, hogy az angol egyház feje nem a pápa, hanem az angol király (ezt megelőzően már 1531-ben önmagát nyilvánította az angol egyház fejévé). Ezt követően már nincs akadálya a válásnak, s Henrik hamarosan elveszi szeretőjét, Boleyn Annát, akitől azonban szintén csak egy leánygyermeke születik. Boleyn Annát később lefejezik, Henriknek a későbbiekben még négy felesége lesz (hat felesége közül kettőt végeztet ki). Az angol egyház anyagi alapját a szekularizált kolostori birtokok jelentik majd. A hittételek ekkor még nem tekinthetők kiforrottnak, Henrik 1536-1539 között több, egymásnak ellentmondó rendeletet is kiad, ill. visszavon, majd újra kiad ebben a kérdésben, s a problémát csak I. Erzsébet rendezi majd véglegesen (1563-ban a 39 cikkelyből álló anglikán dogmák elfogadásával ötvözi a katolikus és kálvinista hittételeket). Politikai hintapolitikája következtében kb. 70 ezer embert végeznek ki.

 

3. VIII. Henriket kiskorú fia, VI. Edward (1547-1553)

követi, aki 1553-ban, tizenöt évesen hal meg, helyette apja tanácsadói, s különösen Thomas Cranmer canterbury érsek befolyásolja a politikát.

VI. Edward utóda Mária (1553-1558), aki Aragóniai Katalin leányaként csak látszólag tért át a protestáns hitre. 1554-ben feleségül megy II. Fülöp (1556-1598) spanyol trónörököshöz, újra engedélyezi a szerzetesrendek működését, kísérletet tesz a szekularizált földek visszavételére, gyakorlatilag bosszúhadjáratot folytat a protestantizmus egykori elterjesztőivel szemben (mindezért az utókortól a Bloody jelzőt kapta). 1558-ban természetes halállal meghal.

 

4. A trónon I. Erzsébet (1558-1603) VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya következik

Erzsébet hithű protestáns, uralma alatt visszatérnek a protestantizmushoz, ill. elfogadják a Harmadik általános imakönyvet, amely szakít az átlényegülés tanával az úrvacsora kérdésében. Uralkodása jelenti az angol abszolutizmus fénykorát.

Abszolutizmusa ugyanakkor korlátozott is, legfőbb korlátját a parlament jelentette. A törvényeket a parlament hozza, s az adókat is – melyeket Angliában segélyeknek neveznek – a parlament szavazza meg. Az adóprés nem működik Angliában, az adók mértékének megszavazása ugyanis soha nem léphet túl egy bizonyos határt. Mindezeken túl azonban, azaz külpolitikai és egyházi ügyekben, az ipar és kereskedelem szabályozásában, ill. a trónöröklés kérdésében szabad kezet élvezett. A vallási viták lezárása érdekében fogadtatja el 1563-ban a 39 cikkelyből álló anglikán dogmákat, s egyházügyi kérdésekben mindvégig következetes marad. Egyaránt üldözi a katolikusokat és a puritánokat (ha Máriát a Bloody névvel illetjük, akkor tkp. Erzsébet is rászolgált erre a jelzőre).

Külpolitikájában a két legfontosabb problémát a skót kérdés, ill. a Spanyolországhoz való viszony jelenti.

A skót Stuart Mária 1561-ben foglalta el Skócia trónját, s mivel leányágon maga is a Tudor-ház tagja volt, ill. katolikusként fattyúnak tartja Erzsébetet, akinek apja többször is elvált, igényt tartott Anglia trónjára is. Máriának 1566-ban születik meg Jakab nevű fia, aki Erzsébet halála után az angol trónt is örökli. Mária ellen 1567-1568 folyamán felkelés tör ki (férjét meggyilkolták, s Mária a gyászév letelte után ment feleségül szeretőjéhez), s az uralkodónő kénytelen Angliába menekülni, ahol mintegy húsz évig megtűrik, de mivel nem hajlandó lemondani az angol trón iránti igényéről, 1587-ben kivégzik.

A pápa ennek következtében keresztes hadjáratot hírdet Anglia ellen, melynek élére II. Fülöp spanyol király áll, s 1588-ban az Armada megtámadja Angliát. A támadás megindítására csak ürügyül szolgált Stuart Mária kivégzése, a valós ok az angol-spanyol külpolitikai és kereskedelmi érdekek ütközésében keresendő. A támadás nem jár sikerrel, az Armada elpusztul, s mindez csak Anglia pozícióit erősíti. Főúri összeesküvésekkel kell szembenéznie 1569-ben (észak grófjainak felkelése), 1572-ben (Norfolk grófjának összeesküvése) és 1601-ben (Essex grófjának összeesküvése). 1585-ben Walter Raleigh megalapítja Virginiát, Anglia első amerikai gyarmatát. 1600-ban megalakul az angol Kelet-indiai Társaság.

Erzsébet megfontolt reálpolitikus, ezt bizonyítja az is, hogy 1601-ben a közjó érdekében meghátrál a parlament monopóliumellenes döntései elől. Erzsébet soha nem ment férjhez, mivel nem akarta, hogy oldalán egy férfi korlátozza őt döntéseiben. Halála után Stuart Mária fia, Stuart Jakab (1603-1625) foglalja el a trónt.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Oroszország az ún. hosszú XVI. században (1480-1613)

 1. Oroszország az ún. hosszú XVI. században (1480-1613) Oroszországban nem...

Close